A státustörvény veszélyei

A státustörvény kínálta lehetőségek tömegesen arra indíthatják a környező országokban élő cigányokat, hogy magyarnak vallják magukat, és élni próbáljanak a jogszabály által garantált kedvezményekkel. A Külügyminisztérium és a HTMH felső vezetői számára készített szakértői dokumentumok szerint hozzávetőleg háromszázezer romániai, szlovákiai és szerbiai cigány esetében várható, hogy e lehetőséget igénybe kívánják venni.

A Népszabadság birtokában lévő dokumentumok szerint az elemzésekben aggodalomként fogalmazódott meg, hogy ha a magyar kormány nyíltan vállalná a határon túli cigányság támogatását, az ellenérzéseket szülne a magyar adófizetők részéről.

Már a státustörvény előkészítése során is gyakran felmerült a kérdés a magyar hatóságok és a kisebbségi szervezetek körében, miként oldható meg az a probléma, hogy a környező országokban szinte mindenütt jelentős lélekszámú roma közösség él együtt az ottani magyarsággal.

A szakértői elemzésekből kiderül, hogy a státustörvény gondolatának felmerüléséig a szükségesnél jóval kevesebb figyelem irányult a határon túl élő magyar anyanyelvű cigányokra, holott becslések szerint közülük háromszázezren úgynevezett magyar cigánynak vallják magukat. Beszélik a magyar nyelvet, következésképpen jogosultak lehetnek a státustörvényben meghatározott kedvezményekre is.

A dokumentumok abból indulnak ki, hogy a magyar cigányok közül a romániai romák ápolják a legerősebb kapcsolatokat Magyarországgal, ők teszik ki a nálunk munkát vállaló romák nagyobbik részét, leginkább az ő magyarországi letelepedésükre lehet számítani.

Identitásuk, illetve a Magyarországon munkát vállalók érdeke valószínűvé teszi, hogy az áttelepülni nem szándékozók nagy számban folyamodnak majd határon túli magyar státusért - állapítja meg a külügyi vezetők számára még a törvény-előkészítés szakaszában készült dokumentum.

A tanulmányban megoldási javaslatként merül fel, hogy a kormány kezdeményezze: az erdélyi, a szlovákiai, a kárpátaljai és a vajdasági magyar közösség dolgozzon ki saját cigánypolitikai stratégiát, és határozzák meg, hogy a Magyarországtól kapott céltámogatások közül melyeket lehet "nem deklaráltan, de részben" ilyen célra fordítani.

A szóban forgó dokumentumok elismerik azt is, hogy a szükségesnek látszó cigánystratégia szociális-gazdasági vonatkozásokban mindenekelőtt anyagi problémaként jelenik meg Magyarországon.