A spájzban vannak

Na és van még egy csomó, többé-kevésbé helytálló, baljós neve is annak, ami most zajlik errefelé az interneten, a közösségi oldalakon, vagy épp az utcákon.  A baj csak az, hogy az ember ezeket az elnevezéseket, meghatározásokat olvasva legfeljebb a vállát vonja meg, aztán kortyol egyet a kávéjából, és továbblapoz az újságban vagy továbbgörget a Facebookon a következő cicás képre.  Igen, itt is a média a hibás, mert nem szögezi le egyszerűen és közérthetően, hogy a hibrid háború kocsmában (kávéházban, mezőszélen, tetőtéri öröklakásokban) használatos és használandó neve nem más, mint az, hogy „az oroszok a spájzban vannak”. Erre pedig – ha van a népnek a mi kis Közép-Európánkban némi történelmi emlékezete – úgy kéne beindulnia a vészcsengőnek a fejekben, mint Pavlov kutyájának nyáltermelése. Mert emlékezzünk csak, mi történt, mikor legutóbb volt szó erről, nem volt olyan régen: málenkij robot, Gulag, fekete autók, kommunista egypártrendszer, sarló-kalapács, vörös csillag, ŠtB. Ezeket nem a jóságos Mikulásnak köszönhettük, hanem a dicsőséges Szovjetuniónak. Szóval ismételgessük csak, mondjuk ki hangosan. Az oroszok újra a spájzban vannak. Méghozzá olyannyira, hogy a GRU (a rettegett orosz katonai hírszerzés) torkos ügynökei minden bizonnyal már alaposan belenyaltak a nagymama baracklekvárjába, és leharapták a füstölt kolbász csücskét is.  Ez azonban még csak a kisebb baj. A nagyobb, hogy a torkos orosz ügynökök nemcsak a kolbászunkat akarják, hanem azt is, hogy másképp tekintsünk a világra, mint most. Mondjuk úgy, mint harminc–negyven évvel ezelőtt, mikor az EU funkcióját számunkra még a KGST töltötte be, a NATO-ét pedig a Varsói Szerződés.  Szögezzük le tehát, hogy ez valóban háború, méghozzá olyan, amilyennel eddig még csak elvétve találkoztunk. De ha nem vigyázunk, olyanná nőheti ki magát, mellyel azonban már igen.  Az előnyünk annyi, hogy tudjuk, kiken keresztül érkezhet meg ide a háború fizikai valójában is. Az olyanokon keresztül, mint például Marián Kotleba és pártja, a ĽSNS, akiknek messze nem csak az a bűnük, hogy olykor masírozgatnak vagy vonatokon abajgatják a jónépet. Ennél komolyabb fenyegetés ugyanis, hogy egy kétes fehérorosz származású aktivista igyekezett segíteni Kotlebáéknak abban, hogy népszavazást írjanak ki Szlovákia kilépéséről a NATO-ból. De közvetlenül vagy közvetetten, Kotlebáékhoz és a szlovákiai jobboldali szélsőséges szcénához köthető számos Putyint, és a jelenlegi orosz politikát istenítő Facebook-csoport és álhíroldal is, melyekből csak úgy dől az orosz propaganda.  Ezek az emberek azt akarják megetetni velünk, hogy jobb lenne nekünk az orosz medve ölelő karjaiban Európa helyett. Azt akarják megetetni velünk, hogy az úgynevezett fősodratú média kimossa az agyunkat, és csak ők mondják ki az igazságot. Azt akarják elhitetni velünk, hogy a szabadságot bátran lecserélhetjük valamiféle kétes biztonságra, amit ők nyújtanának.  S én csak remélni tudom, hogy vagyunk annyira szabadságszeretők, hogy ezzel a támadással is meg tudunk birkózni. Az állam ugyanis egyelőre nem veszi igazán komolyan ezt a fenyegetést, vagy végzetesen hanyag, ha azt hiszi, néhány tucat pluszrendőrrel fel tudja venni a harcot a Kremllel.