A smaragdsziget fényei a Dunán

A televízióban a felvonulásról készült villanásnyi képsorokat látva megmosolyogtató volt a tájainkon leginkább karneválnak ható felvonulás faarcú résztvevőinek látványa. Egy pillanatra talán tűnődésre is késztetett, hogy miként is fér ez össze azzal az immár közhelynek számító nemzetkarakterológiai megállapítással, hogy a zöld ötven árnyalatában játszó smaragdsziget lakóit, az íreket tekinthetjük a világ legbarátságosabb népének. Talán ennek valódiságáról is elhangozhatott volna egy s más azokban a beszélgetésekben, amelyeket a közelmúltban a Kossuth rádió az ír hét keretében tűzött műsorra.

A meghatározó téma az ír irodalom és történelem volt, mely éppúgy szolgál csodálnivalókkal, mint az ír gazdasági helyzet, mely olyan szociális körülményeket teremtett a nemrég még éhező, kettéválasztott országban, hogy a mai közép-európai értelemben vett szegénységet nem is ismerik. A beszélgetéssorozat elmaradhatatlan színfoltja volt az 1956 után nyugatra emigrált, József Attila-díjas Kabdebó Tamás meglátogatása, aki hosszas angliai tartózkodás után jó ideje az ĺr Köztársaságban él. Két nyelven alkot, művei a magyarországi lapokban is régóta megjelennek. Igazi figyelmet azonban a Dunáról szóló hármas regénye váltott ki.

Azt is gyanítani lehetne, hogy az ötlet és az ösztönzés talán abból adódott, hogy a Duna a szerző szerint kelta eredetű szó: „sebes folyást” jelent. Az ír szellemi életben tudvalevőleg az ősi gael nyelv és hagyományok felélesztésével külön minisztérium foglalkozik. Hosszú ideig élt Dél-Amerikában, s az Amazonason evezve és az indiánokkal barátkozva érzett késztetést a folyó és az ember viszonyának irodalmi megjelenítésére. De a Dunához kapcsolódó élményei ébresztették rá, hogy – a dél-amerikai vadvizekkel szemben, ahogy írta – ez a kulturált folyó jelenti számára az igazi ihletet. ĺgy született, három önálló kötetben, s aztán 1998-ban a majd ezer oldal terjedelemben Danubius Danubia címmel az Argumentum Kiadónál megjelent folyamregénye. A trilógia még kezdeti állapotban volt, amikor Határ Győző felvetette, hogy regényfolyamról vagy folyamregényről van -e szó. A szerző azt válaszolta, hogy a Duna életregényéről. Főhőse maga a Duna, mely hatalmas metaforaként, mint kétnyelvű élőlény, egybesimul a körülötte élők sorsával. A regényben így megelevenedik a Dunatáj történelme. Kétszáz év egymást követő nemzedékeinek a Duna középső szakaszához kötődő sorsvonala a családi, a történelmi és a mítoszregény szálaiból fonódik. Pomogáts Béla politikai kalandregénynek nevezte a monumentális alkotást, mely egyben roppant néprajzi és szociográfiai ismeretanyagot is felvonultat.

Alapos felkészülés előzte meg a regényfolyam megírását. A szerző az említett interjúban Határ Győzőnek kijelentette: „Minden, amit eddig írtam, egész kétnyelvű irodalmi működésem előtanulmány ehhez a folyamregényhez”. Négy nyelven gyűjtötte a Dunára vonatkozó ismereteket és tárgyi emlékeket, képeket, metszeteket, térképeket, még hajómenetrendeket is. Közel száz, a Dunáról szóló könyv birtokába jutott. Amikor súlyos műtéten esett át, gyűjteményét a szegedi könyvtárnak ajándékozta. Vajon megtalálható-e közöttük a Kalligram Kiadó küllemre is gyönyörködtető művelődéstörténeti Csallóközi Kiskönyvtár sorozata? Nem valószínű! A Duna szerelmese, a Duna-parti két városban, melyektől elválaszthatatlan az 1848–49-es bukás regénybeli méltóságteljes megidézése, nem járt. Nyilván se Pozsonyba, se Komáromba senki sem hívta még meg. Vajon eszébe jut-e ez a komáromi egyetem tanárainak és a jövendőbeli hallgatóknak? Mert a kolozsvári egyetem pedagógusgárdája és magyar diákserege tavaly szükségét érezte a kétnyelvű íróval – ami Erdélyben korántsem megy ritkaságszámba – folytatott eszmecserének. A hallgatók azon túl, hogy a felolvasott regényrészletekből kiérezték a „Duna szívdobbanását”, szakavatott előadás részesei is voltak, értékes ismereteket szerezve egy egyetemi, illetve kari könyvtár felépítéséről és működéséről. Kabdebó Tamás ugyanis jelentős angliai könyvtártudományi munkásságot tudhat maga mögött, a dublini főiskolán pedig könyvtáralapítóként dolgozott. S ilyen korszerű intézmény létrehozásával kapcsolatos, gazdag tapasztalatokon alapuló tudnivalókra alighanem a komáromi egyetem is jócskán rá lehet utalva.

De ezen túlmenően, talán maga a szerző is kaphatna regényfolyamának szemléletével összefüggő visszajelzéseket – a Duna bal partjáról. A cselekmény történeti vonulatában az egyéni és családi életutak alakulását a Duna menti népek békés egymás mellett élésének szükségszerűsége hatja át. Egy író-olvasó találkozón szinte intelemként fogalmazta meg a történelemből és az írországi ellentétekből egyaránt táplálkozó hitvallást: Aki itt él, annak rá kell jönnie, a Duna nem elválaszt, hanem összeköt! Három magyar férfi és három nő sorsa fonódik össze a regényben: a három nő közül az egyik bajor, a második magyar, a harmadik román. A regény időkerete a nagymarosi tüntetések idején zárul. A forradalmi, szabadságharcos hagyományok regénybeli mai örökösének gyermeke Nagymaros mellett fogan, s az anyának magyar, német és román ősökig nyúlik a családfája. Akár szlovák elődöt is említhetett volna az író. S itt a Duna túloldalán, ha közvetve is, némi látleletet kaphatna arról, hogy a történelmi egymásrautaltság tudatának hatóerejét még vissza-vissza fogják a múlt terhei.

De egyéb kérdésekben is életközeli áramkört érzékelhetne az ĺrországból hazalátogató vendég. Ha például behatóbban is boncolgatná, amiről azért az „ír csoda kapcsán” a Dublin melletti otthonában szó esett. Mert azért az irodalmon túl az írek gazdasági felemelkedése is megkerülhetetlen téma volt. Az ismert és az utóbbi időben oly sokat emlegetett kedvező hatásokon túl, csak úgy mellékesen elhangzott, hogy ĺrországban – mind a Köztársaságban, mint pedig az Egyesült Királyságban – a kínálkozó lehetőségek kihasználása érdekében a gazdagok is áldozatot vállaltak, közös felelősségérzettől hajtva. Az 1848-as forradalmi hagyományokat zsigereiben hordozó írországi író talán nem is gondolt arra, hogy mostani honfitársai, a Duna-medencétől távol valójában a kossuthi szellemet élesztették fel, mely szerint a modern polgári lét alapja:

a közteherviselés.

A szerző történész