A sebesség vírusa

Mindenki erről ír, mindenki erről gondolkodik. Én sem írok másról, esetleg máshogyan. Nem a vírusról mint betegségről, inkább az emberi lét felgyorsulásáról, s vele a tér összezsugorodásáról. Voltaképpen mindannyian karnyújtásnyira vagyunk Vuhantól.

A WHO vészhelyzetet hirdetett a kínai koronavírus-járvány miatt. Nem azért, ami Kínában történik, hanem amiatt, ami a többi országban.

(az Egészségügyi Világszervezet elnöke Genfben)

A fal mögött: Kína. Ahonnan elindult a koronavírus; terjedéséről ma már szinte élő közvetítést rendezhetünk a neten, követhetjük a betegség szétspriccelését Ázsiából, talán a vuhani piacról, nem pontosan tudni. Ott tartunk, hogy a mesterséges intelligencia algoritmusaival pontosan megjósolta a hírekből a járvány eljövetelét és terjedését. Elkezdődött a szervezett védekezés, de nem könnyű a határtalan szabadság modern korában, mert emberi alapjog lett az utazás, a repülés és legfőképpen: a csatlakozás a hálózatra, ahol szinte mind ott vagyunk. 

Bármely pontján a világnak felüti a fejét egy járvány, azt a Föld másik pontján is nagyon komolyan kell venni. 

(Orbán Viktor magyar miniszterelnök a közrádiónak)

Kínát most virtuálisan elfalazzuk; nem a földrajzi határait követve, ahogyan Oroszország óvintézkedésként meghirdette a több ezer kilométeres zárlatot, bár minek. A Nagy Falat Kína most kívülről nézi, de nem látja: az a fal a valóságban sehol sincs. Ugyanakkor mégis megvan: mindannyiunkban belül. Mostantól minden gyanús, ami kínai: a büfé, a bazár, a legyező, az integető műanyag cica. Karanténba helyezzük Kínát, amely behálózza kolóniáival a világot: félünk a piactól, az árustól, az ázsiai arcoktól. A járványtól, ami kínai. Nem bóvli, nem hamisítvány: valódi biológiai bomba – a fejünkben is. Made in China.

A túléléshez nem megnyerni kell a versenyt, hanem inkább ki kell szállni belőle. 

(Michel Houllebecq francia író)

A gazdasági globalizáció a járványok terjedését is globalizálja: a sebesség egyre nő. Az áruk, szolgáltatások utaztatása, a több ezer kilométerrel odébb előállított termékek forgatása a Föld körül az üzleti hasznot szolgálja. A fogyasztó egyformává tétele, a központosított igénykeltés jóval előrébb jár, mint a munkavállalók (vagyis: akik egyben a fogyasztók) béreinek egyenlősége, amely sehol, helyette jövedelmi szakadékok tátonganak Kelet és Nyugat között. A tőke fénysebességét nem követi a munka vánszorgása. A tőke fénysebessége viszont felgyorsította a Föld lakóinak tempóját és időérzékelését: online megkapjuk az azonnalt, a kábeleken a jelek mindent közel hoznak. Ha pedig utazni vágyunk, hát fillérekért felszállhatunk a bolygó összeszennyezéséért nem kicsit felelős repülőjáratokra, melyek vonalsűrűsége vetekszik az optikai vezetékekével. Fémbe és műanyagba csomagoltuk a Földet.

Földünk túlságosan kicsi és lakhatatlan lesz, éppen mert minden pillanatban körüljárható. Nem csak anyagi mivoltában lesz sérült a Föld a környezetszennyezés miatt, hanem olyan bolygóvá válik, ahonnan maga az ember van kirekesztve.

(Paul Virilio filozófus)
Könnyen lehet, hogy a mostani járványt kézben tartják majd, megtalálják az ellenszert, s a világ gyakorolt egyet a nagyobb kataklizmák előtt. Az is könnyen lehet, hogy a hisztéria és félelem kortünete a felettünk bezáruló égbolt élményéből fakad: mindent túl közelről, felnagyítva, s azonnal érzékelünk, így reakcióink is eltúlzottak. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a Föld, Gaia előbb-utóbb járványok vagy más tragédiák formájában ledobja magáról az emberiséget, de legalábbis jelentős részét, esélyt adva a megmenekülőknek a gondolkodásra, újrakezdésre, lassításra. És az is lehet, hogy az emberi fejlődés a bajok megoldása felé halad, csak közben átalakítja magát az emberi lényt. Legkisebb esély a fékezés: a többség nem óhajt dacolni a szükségszerűnek mondott fejlődéssel. Ma hiánycikk a maszk, holnap óriási üzlet lesz.