A finnek nehezen szoknak át az euróra. Minden terméken ott szerepel az ár márkában is, s amint valamilyen euróösszegről van szó, nyomban átszámolják márkára, ahogy a külföldön utazók is átszámolnak mindent hazai pénzegységükre, hogy érezzék a pénz „súlyát”.
A rubeltól az euróig
A finnek nehezen szoknak át az euróra. Minden terméken ott szerepel az ár márkában is, s amint valamilyen euróösszegről van szó, nyomban átszámolják márkára, ahogy a külföldön utazók is átszámolnak mindent hazai pénzegységükre, hogy érezzék a pénz „súlyát”. A helsinki villamosok oldalán azonban büszkén díszeleg a felirat: „A rubeltól a márkán át az euróig”. Valóban van ok dicsekvésre, hiszen az Európai Unió egyik országában sem történt ilyen gyökeres változás, vagy fordítva is mondhatnánk: Finnország kivételével Oroszország egyik egykori tartománya sem került be az EU-ba. A hangzatos cím egyébként a Finn Nemzeti Múzeum pénztörténeti kiállítására utal, mely sokkal távolabbról indít: az első kiállított pénznem ugyanis a mókusbőr. A rubel és az euró ebben a kontextusban nyilvánvalóan Nyugat és Kelet ellentétét jelzi, hiszen Finnország, akárcsak Görögország, Nyugat és Kelet határán van, s történelme is erről tanúskodik. A görög kultúra iránt rajongó Pentti Saarikoski (a 20. századi finn líra egyik legeredetibb alakja) éppen ezért úgy érezte, hogy Finnország nem is tartozik Skandináviához, a finn kelet-európai nép, hiszen még az órájuk is a kelet-európai időt mutatja... Valójában észre sem vette, hogy egész életében „Nyugaton” élt: Finnországból Svédországba költözve különbséget érzett ugyan a két nép mentalitása, szokásai között, ám ez nem Nyugat és Kelet ellentéte volt. Sokkal inkább érezheti ezt a különbséget a Szlovákiából vagy Magyarországról Skandináviába utazó. Biztos vagyok benne, hogy ha például nálunk is ingyenes lenne az egyetemi étkezdékben az öt-hat féle kenyér, vagy a jobbnál jobb saláták, ahogy itt, hiába figyelmeztetne felirat, hogy mindenki csak anynyit vegyen el, amennyit helyben el tud fogyasztani: nálunk egymást biztatva pakolnák tele az emberek a táskájukat, s a későn jövőknek már nem is jutna, hiszen Pozsonyban és Budapesten még a vécépapírt is kilopják az egyetemi illemhelyekről. Azt hiszem, mi, akik egyfajta büszkeséggel közép-európaiaknak tituláljuk magunkat, sokkal keletebbre vagyunk Európától, mint gondolnánk.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.