A rothadás mélysége

Ľudovít Makó, a pénzügyőrség bűnügyi osztályának volt vezetője majd egy órán át kötetlenül beszélt a viselt ügyeiről Monika Tódovának, a Denník N újságírójának. Például arról, hogy Norbert Bödörtől havi 10 000 eurót kapott meg kézbe a pénzügyőri fizetése mellé, mivel csak így volt hajlandó elfogadni az állást. Ő ezt nem is tartotta korrupciónak. Mikor Tódová felveti, hogy ez problémás lehet, hiszen ezért a pénzért cserébe Bödör nyilván hűséget várt el, Makó szinte nem is érti, hogy mi ezzel a baj.

„A rendszer hosszú éveken át működött, és ha el kellene magyaráznom, akkor azzal fizette meg a hűségedet, hogy még ha eltértél is egy kicsit az iránytól, a rendszer elnézte” – magyarázta a volt pénzügyőr, aki jelenleg azért lehet szabadlábon, mert együttműködött a hatóságokkal, majd sietett hozzátenni, hogy az általa zsebre tett összeg csak egy homokszem volt a többihez képest. Szemrebbenés nélkül mesél arról, hogy Szlovákiában 7-8 éven keresztül egy olyan apparátus működött, melyben egy szűk kör a saját kénye-kedve szerint helyezett pozíciókba nekik lekötelezett embereket, akiknek köszönhetően olyan hatalmas nyereségre tettek szert az üzleti életben, amire piaci körülmények között nem lett volna lehetőségük. Makó egyik leggyakrabban használtszava az interjúban a „standard”. Standard helyzet, standard eljárás, standard ügymenet.

Jött egy üzenet az egyik főnöktől, hogy valaki majd felkeresi, akinek „segíteni” kellene. Makó pedig ment, és segített. Standard eljárás.

Talán ez a legfelkavaróbb az egész beszélgetésben, hogy Makó milyen nyugodtan, szinte magától értetődően magyarázza a rendszert és annak működését. Ez volt a normális, ez volt a napi ügymenet, ez volt a „standard”. És ha nincs Ján Kuciak meggyilkolása, talán még most is az lenne.

Az is érdekes, amit Makó Marián Kočnerről, a hírhedt vállalkozóról, maffiózók és politikusok barátjáról, a szlovák bulvármédia egykori kedvencéről mond: „Egy senki. Mint én.” Márpedig tegyük a szívünkre a kezünket: sokan meg voltunk győződve arról, hogy Kočner egy igazi nagy hal, akinek a lekapcsolásával tényleg elindult valami. De ha a rendszer belső embere azt mondja róla, hogy egy senki, akkor kik lehetnek az igazi nagy halak? Makónak arra a kérdésre is kész válasza van, miért csinálta az egészet, pénzügyőrként miért vált bűnözővé: 

„Mert egyszerű volt, egyszerűbb, mint elutasítani az ajánlatokat.”

És mert tudta, hogy a rendszer megvédi a saját embereit. Egyszerű. Logikus. Standard.

Fontos megjegyezni, hogy Makó egy igen intelligens bűnöző, aki feltehetően csak azért döntött a hatóságokkal való együttműködés mellett, mert kiszámolta, hogy így jár a legjobban. Épp ezért nem szabad készpénznek venni mindent, amit mond, de az előadásmódja, és az, hogy milyen mélységben tárja fel a rendszer működését még egy interjú korlátozott keretei közt is, mindenképpen figyelemre méltóvá teszik a mondanivalóját. Mert még ha nem derül is ki minden szaváról, hogy igazat mondott, a baj akkor is óriási.