A provokáció természetéről

A két munkanélküli jó barát azonnal elhatározta, hogy akkor idén ők is ellátogatnak erre a fokozottan közkedvelt, dimbes-dombos rendezvényre. Ekkor mondta be a tévé, hogy a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem illetékesei kimondták: Andrej Danko, a szlovák parlament elnöke a kisdoktori munkáját minden bizonnyal összeollózta.

A bizottság megállapította, hogy a médiában is megjelent két kisdoktori munka „tartalmaz olyan részeket, amelyeket a forráshoz képest átalakítottak, a munkák nagy része azonban nagymértékű egyezést mutat a forrásokkal, néhány helyen az eredeti források tagolása, a fejezetek és alfejezetek is egyeznek – duruzsolta a televízió. Bandika és Ervin összenéztek, és kiitták a felesük. A baj ott van, kezdte Ervin, hogy a társadalom túl sokat képzel magáról, és hajlamos meglepődni, amikor kiderül, hogy amit magáról képzel, nem mind igaz. A közszereplőkről mindenki elvárja, hogy erkölcsi lángoszlopokként mutassák a lakosságnak az utat, de inkább az a helyes alapvetés, hogy aki képes az életét romba dönteni olyan baromságok miatt, mint a közposztok betöltése, arról eleve kár feltételezni, hogy normális. Hiszen ha az lenne, csinálná inkább azt, amihez ért, és élne boldogan azzal, hogy békén hagyják. Bandika erre csak annyit mondott: szerinte attól, mert valaki rossz tanuló volt az iskolában, még lehet jó politikus. Ervin visszakérdezett: mi az, hogy jó politikus? Bandika kifejtette: jó politikus, aki képes elhitetni a választókkal, hogy tesz értük valamit. Ervin szerint, ha ez igaz lenne, minden politikus jó lenne, aki elhülyíti a választóit, és népszerű. Bandika azzal vágott vissza, hogy szerinte háromféle politikus ül a posztokon: a jó, vagyis a népszerű politikus, ezekből van a legkevesebb. Viszont őket ismerik a legtöbben, és nekik van a legnagyobb ráhatásuk a dolgokra. A második csoportot azok alkotják, akik valamikor ilyenek voltak, de már nem azok, viszont valamennyire közismertek: ők a politikai hullák. A többiek meg a mamelukok, vagyis a szürke szavazógépek, akiknek saját véleménye vagy nincs, vagy ha van is, alárendelik a „jó” politikusok véleményének, érdekből. Most ebből a szempontból igazából mindegy, kinek mi van a doktori munkájában, véli Bandika. 
 

Ervin szerint a bölcs és előrelátó egyetemista olyan egyénnel íratja meg a szakdolgozatát vagy a doktoriját, aki nálánál is jobban írja meg (már ha fontos neki a minőség). 

Bandika szerint történjék bármi, kétféle ember van a világon: az egyik maga írja a szakdolgozatát, a másik nem. 

Ervin helyeselt, majd döbbenten tekintett a tévére, ahol a bemondó arról számolt be, hogy egy távoli országban a kormányerők törvényt hoztak a jó rántottáról. A távoli országban a jó rántotta mostantól csak az, amely négy tojásból készül, hagyma nélkül, és sütés közben nincs megkeverve. Ha valaki másképp készíti, az mostantól politikai provokáció. 

Bandika és Ervin megpróbálták kontextusba helyezni a hallottakat, meg kivetíteni a tanulságait saját életükre. De nem sikerült nekik.