A posztszovjet elnökök példaképe

Egyes posztszovjet vezetők szerint az üzbegisztáni történet csak most kezdődött el, és a keménykezű Iszlam Karimov elnök alighanem más sorsra jut, mint a békés, „puhatestű” liberális grúz, ukrán vagy kirgiz államfő.

A Kommerszant című orosz lap szerint a „narancsszínű forradalmakként” ismert fordulatoktól tartó posztszovjet elnökök, így a fehérorosz Alekszandr Lukasenko és a kazah Nurszultán Nazarbajev egyfajta Sztálingrádot látnak az iszlám radikálisnak bélyegzett andizsániak szétzúzásában. Olyan biztató precedenst, amely bizonyítja, hogy az ellenség legyőzhető.

A Taskent terrorellenes harcát támogató moszkvai üzenetek mutatják, hogy számos orosz vezető pozitív példaként szemléli az andizsáni vérfürdőt: szemükben Karimov megmutatta, hogyan kell viselkedni, ha az ellenség belép a kapun – írta a liberális lap, feltételezve: Lukasenko és Nazarbajev, akik a nem túl távoli jövőben választásokkal néznek szembe, Karimov tapasztalatát próbálják átvenni, elutasítva a puhatestű liberálisnak ítélt Aszkar Akajev kirgiz, Leonyid Kucsma ukrán vagy Eduard Sevardnadze grúz elnök magatartását.

Mindamellett az üzbegisztáni események csak most kezdődtek, és kétséges, hogy a Karimov-rezsim fennmarad-e egy-másfél éves távlatban, megéri-e a választásokat. Sevardnadze és Kucsma legalább otthon élhet, és egyszer alighanem Akajev is hazatérhet. Karimovra és követőire azonban más sors várhat – vélte a Kommerszant.