A politikus emberi arca

Az, hogy a politikusok fontosnak tartják az emberközeliséget, nem számít kimondottan új jelenségnek. Évtizedek óta érvényes, hogy a szimpátia elnyeréséhez meg kell felelni bizonyos alapkritériumoknak. Egy rendes közszereplőnek van rendezett családja, mosolygós, elegáns és kimérten vonzó felesége, illetve gyerekei, alapesetben legalább kettő, hogy ne érje szó a ház elejét. További kívánatos tulajdonság, hogy a politikusnak legyen háziállata, különösen a kutya felel meg a kritériumoknak, és az sem árt, ha a nevéhez tudunk kapcsolni egy, vagy több hobbit. Önmagában véve a fenti tényezők jelenléte még nem garancia a sikerességre, ugyanis nem elég eleget tenni a kritériumoknak, meg is kell azt mutatni. Ha egy politikusról csak az unalmas parlamenti munka és a közéleti fejlemények kapcsán hallani, akkor attól még arctalan és személytelen marad. Ezért szükséges betörni azokra a fórumokra, ahol nem a közszereplők, de a sztárok jelennek meg. És ha erre nincs lehetőség, akkor marad a szociális média. Ezzel párhuzamosan már nem a politikusok próbálják meg befolyásolni a környezetük viselkedését, hanem hagyják, hogy a környezetük diktáljon nekik, követik a legújabb divatokat és a trendeket. A szelfik készítésén túl az egyik ilyen aktuális divat az ice bucket challenge – amelynek keretén belül eredetileg jótékonysági célokból öntötték magukat nyakon az emberek jeges vízzel, később pedig inkább csak jópofaságból. Ez a jelenség nem csak az egyszerű felhasználókat érte el, hanem a közszereplőket is. Szlovákiában maga az államfő, az új dolgoktól nem idegenkedő Kiska vállalta fel első politikusként a jeges zuhanyt, begyűjtve ezzel egy újabb rakatnyi szimpátiareakciót. Azzal együtt, hogy a fizetését ismét szegény családoknak osztogatta szét, továbbra is a legnépszerűbb trendi politikusnak számít. A régi elittel való kontraszt különösen éles. Robert Fico például szintén közkedveltségnek örvend, az emberközeliség azonban inkább csak sallang – az imidzse teljes mértékben arra épül, hogy egy rátermett vezetőről van szó, akinek megvannak a szükséges kvalitásai egy ország elvezetéséhez. Tehát valójában nem egy az emberek közül, hanem valaki, aki szó szerint az elit tagja. Az Egyszerű Emberek szintén csak a nevükben, vagy a politikai nézeteikben, nem pedig a megítélésüket tekintve egyszerűek. Ilyen konkurenciával könnyű megküzdeni annak a politikusnak, aki nem akar politikusnak látszódni.