A párthakni és közönsége

Ez a tény tehát nemcsak pikantériát kölcsönöz az inkriminált vicinális kiszorítósdiknak, hanem a cseppben a tenger elve alapján egyértelműen lerántja a leplet az ún. szlovákiai magyar politikai játszmákról. Esetünkben az MKP csúcsvezetésében zajlókról. Különös tekintettel arra, hogy a párt országos tanácsa éppen szombaton tárgyalta meg a parlamenti jelöltállítás kritériumait. Amelyek szerint a jelöltlistát a vidék, vagyis a járások/megyék személyekre szóló javaslatai alapján állítják majd össze. Az első 15 hely kivételével, amelyek elosztása a vezérkar privilégiuma! Andruskó tehát nyilván eleve ki lesz lőve mindenhonnan!  Bűne nem más, mint az, hogy a megyei választási kampányban állítólag „jót“ nyilatkozott a „zellenség”, vagyis a Bugár-féle Híd párt egyik jelöltjéről…

Most már aztán igen kíváncsiak lehetünk arra, vajon Csáky Pál ugyancsak szombaton elhangzott „toborzóját”, amely az MKP-t annak idején elhagyó politikusok és közkatonák visszacsalogatására irányult, hányan veszik/vehetik komolyan? Ugyanígy azon is el lehet merengeni egy röpke pillanatra, vajon komolyan gondolhatta-e egyáltalán maga az MKP elnöke, amit beszélt. Vagy megint csak egy kampánypetárda sült el a szájában, mint vezérkedése óta annyiszor…?

Különben jó lesz vigyázni a szlovákiai magyar politikusok meglehetősen öntelt és magabiztos élcsapatának, nehogy úgy járjanak, mint a nyeszlett egeret világra vajúdó hegyek… Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy messze nem lesz majd a parlamenti választások után annyi képviselőjük – nevezetesen 20 – mint amennyi 2006-ban lett. Esetleg annyi sem, amennyi a párt vezérkarának – figyelem: 10 alelnökről van szó, plusz a pártelnök meg az országos tanács elnöke – megélhetését biztosítja. Sőt, előfordulhat, hogy az MKP és a Híd között folyó, a pártszakadás óta vitathatatlanul főként Csáky által generált pocskondiázó hadviselés következményeként nem lesz egyetlen magyar párt által jelölt képviselő sem a parlamentben… És akkor mi van, kínálkozik az utóbbi eshetőségre vonatkozó kérdés? Nos, vélhetően egyáltalán nem történik semmiféle égszakadás-földindulás a szlovákiai magyarok rovására. Akik közül igen sokan jószerével azt sem tudják, hány magyar nemzetiségű képviselő szedi a fizetését a parlamentben jelenleg. Arról nem beszélve, hogy az MKP jelenlegi tíz alelnöke közül alig-alig ismernek valakit név szerint. Ami azt jelenti, tulajdonképpen semmilyen érdemi munka, legalábbis a közemberek, a választók életét konkrétan befolyásoló munka nem folyik sem a pártban, sem pedig a parlamentben. Mert, ugye, kivagyi módon nemzetileg sóderolni, a budapesti politikai nagybácsiknak és nagynéniknek rinyálni, hülye szlovák nacionalistákat vitára méltatni, heccelni, velük a köznépet ijesztgetni konkrét parlamenti felszólalások, törvényjavaslatok elfogadtatása, a közérdek érvényesítése helyett, semmivel nem ér többet, mint az, ha valaki visszavicsorog egy-egy rávicsorgó és -ugató kutyára… Az ilyesmi nem közérdekű politizálás, hanem magánérdekű, gagyi párthakni! A párton belüli meg a párton kívüli kiszorítósdi pedig csak arról szól, kik és mennyit markolhatnak föl a becsapott közönségtől összeszedett gázsiból…?