A párbeszéd csődje

Annyira divatos volt a civilizációk összecsapásával ijesztgetni az embereket, hogy – úgy tűnik – Oszama bin Laden is elhitte a dolgot. A hétfőn faxon közzétett üzenetében már a „zsidó-amerikai keresztes hadjárat” elleni szent háborúra (dzsihád) biztatott. Az egyik New York-i egyetemen előadásokat tartó afgán származású professzor interneten köröző esszéje szerint a terroristának éppen ez volt a célja: elhitetni az iszlám világgal, hogy egy ellene indított háború küszöbéhez érkezett a világ. Csakhogy ez nem igaz.

Eléggé valószínűtlen, hogy a New York és Washington elleni terrortámadás hihetetlen precizitással megtervezett akció gyanúsítottja olyasmiben higgyen, ami nem létezik. Bármennyire szeretné Oszama egyesíteni az iszlám világot, a háború és a terror nem a legtartósabb integrációs erő. Az Izrael és az Egyesült Államok elleni fundamentalista gyűlöletnek korántsem vallási, hanem kézzelfogható politikai okai vannak. Palesztina megszállása, az USA közel-keleti – az iszlám fundamentalizmus ellenfeleit támogató – politikája, az Irak elleni szankciók, mind-mind politikai érv. A kulcs alighanem Palesztina, az iszlám országok frusztrációja e kis földdarab köré összpontosul. Egyértelmű, hogy a ‘93-as oslói békefolyamat megtörése, az addigi párbeszédes és konszenzusos rendezési kísérletek elhalása óta egyre inkább a fegyvereké a szó. A palesztin konfliktus rendezése körüli tehetetlenség és a párbeszéd növekvő hiánya vezetett az iszlám fundamentalisták valóban mindent elsöprő akciójáig.

Félreértés ne essék, nem az iszlám terrorizmusra keresek okokat. Ám intő példa kell, hogy legyen a világnak az a kommunikációs csőd, amely véleményem szerint ehhez a konfliktushoz vezetett. Talán a legfrissebb és legjobb példa erre a közelmúltban Durbanben tartott rasszimus elleni ENSZ-konferencia. Dél-Afrikában nyílt konfliktus tört ki a nyugati értékrendet valló európai és amerikai államok, valamint az afrikai és arab (iszlám) országok között. Míg az arab országok Palesztina kérdését próbálták azzal megoldani, hogy a konferencia ítélje el Izraelt és a cionizmust, mint rasszismust, addig az afrikaiak a kolonizációért és az egykori rabszolga-kereskedelemért kérnek anyagi kártérítést. A probléma ott volt, hogy sem a fejlődő országok, sem a Nyugat nem tudta saját véleményét a másik számára megfelelő módon előadni, érződött az előzetes párbeszéd és a problémakezelés hiánya. Az eredmény az lett, hogy az USA és Izrael elhagyta a konferenciát, az EU pedig csak a kivonulási fenyegetéssel bírta rá az afrikai országok nagy részét a kompromisszumra. Ezzel pedig teljessé vált az ENSZ – mint konfliktusmegoldó szervezet – csődje is.

Akár nevetségesnek is tűnhet, hogy egy olyan fajsúlyú kérdést, mint az Amerika elleni terrortámadást a kommunikáció oldaláról közelítünk meg, de gondoljunk bele, mekkora szerepe van a napjaink legfőbb kommunikációs eszközének számító médiának a közelgő háború formálásában. Tény: az amerikai sajtó a CNN-nel az élen szinte háborús propagandát folytat, egyre inkább belelovalja saját magát és a lakosságot a válaszcsapás elodázhatatlanságába. Nem lehetetlen, hogy bin Laden a mostani amerikai adminisztráció kovbojaiban bízva, éppen a szerencsétlen Afganisztán bombázása miatt nyerheti meg a muzulmánokat a szent háborúnak. Pakisztánnak, Üzbegisztánnak, Tádzsikisztánnak, Kazahsztánnak, Indiának, de még Kínának is lehet félnivalója saját iszlám mozgalmai megerősődésétől, ezek miatt már most vészterhes a légkör. A Közel-Kelet országait és a mostani izraeli vezetés agresszivitását nézve aligha kétséges, hogy bin Laden terve nem a Világkereskedelmi Központ mint szimbólum megsemmisítése volt.

A válaszcsapás nem marad el. Nem mindegy azonban, hogy az USA és szövetségesei ki ellen viselnek hadat és milyen válaszokat adnak a megválaszolatlan kérdésekre. Az egyik legfontosabb továbbra is a fejlődő országok irtózatos gazdasági-szociális lemaradása a nyugati világ mögött. Ez az iszlám fundamentalizmus igazi táptalaja. Valószínű, hogy ez a lemaradás az arab országokban még fokozódik, hiszen az arab gazdaság alappillérét jelentő olaj stratégiai jelentősége csökkenni fog. A nyugati világ egyre többet fog költeni az alternatív energiaforrásokra, hogy csökkentse olajfüggőségét, valamint lazítsa gazdasági kötelékét az iszlám világgal.

Toynbee szerint egy kultúra hanyatlása akkor kezdődik, ha nem tud megfelelő választ adni egy másik kultúrára. Talán nem ártana megfogalmazni, hányadán állunk az iszlámmal és hatékonyabbá tenni a párbeszédet.