A pápa drámai állásfoglalása

A közel-keleti és az Észak-Korea körüli növekvő nemzetközi feszültség közepette II. János Pál pápa drámai beszédet mondott a háború ellen a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjai előtt.

A pápa komor szavakkal ecsetelte az emberiség helyzetét, hangsúlyozva, hogy a politkának meg kell akadályoznia, hogy szakadékba zuhanjanak egész népek, sőt az egész emberiség.
Vatikáni megfigyelők ezért megkülönböztetett figyelemmel kísérik a katolikus egyház fejének a hagyományokhoz híven a világ válságövezeteit érintő elvi megnyilatkozását.

A Kathpress (KAP) hírügynökség keddi elemzése szerint különösen amerikai és arab elemzők vizsgálják árgus szemekkel II. János Pál beszédének szövegét, kíváncsian arra, vajon egyértelműen elutasítja-e az Irak ellen küszöbönálló brit-amerikai támadás gondolatát, vagy nyitva hagy-e egy "kiskaput".

A pápa - állapítja meg Ludwig Ring-Eifel, a KAP hírmagyarázója - nem hagyott kétséget afelől: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia által megszabott jelenlegi feltételek között nem üdvözli a háborút Irak ellen. Félreérthetetlenül óva intett nem csak a közvetlen háborús károktól, de a katonai beavatkozás utólagos következményeitől is, ami nyílt célzás volt az egész közel-keleti térség destabilizálódására.

Alattomos terrorizmus

Az egyházfő szokatlanul személyes hangon, mélyen elérzékenyülten szólt az emberek között széles körben elterjedt félelemérzetről, amelyet az "alattomos terrorizmus" egyik fő okának nevezett. Szavai szerint a társadalmi megrázkódtatások, halálos járványok, a szegénység és az éhezés mind-mind az emberek boldogságát fenyegetik.

Éppen ezért látja szükségét II. János Pál annak, hogy a népek és felelős vezetői néha bátrak legyenek ahhoz, hogy nemet mondjanak. "Nemet mondani a halálra annyit tesz, hogy nemet mondunk mindarra, ami megsérti minden egyes emberi lény egyedülálló méltóságát... A magzatelhajtás, az eutanázia vagy a klónozás tárggyá silányítja az embert. Az a tudomány, amely előtt nem érinthetetlen az életnek forrása, tagadja az ember létét és méltóságát" - hangoztatta.

Háború csak végszükség esetén indítható

Irak kapcsán a pápa emlékeztetett az ENSZ-alapokmányra, amely kimondja: háború csak végszükség esetén indítható, s akkor is számolni kell a polgári lakosságot sújtó következményekkel. Szavai szerint ideje felfogni végre, hogy az államok közösségében nem létezik teljes függetlenség, hanem csak kölcsönös függőség.

A szakadéktól való sikeres eltávolodás példájaként említette Európát. Az öreg kontinens, amelyet a XX. század során világháborúk pusztítottak el, majd a hidegháború osztott ketté, most megtalálta az egységhez, igazságossághoz és jóléthez vezető utat. Egyetlen ürömcseppként csak azt kifogásolta II. János Pál, hogy az Európai Unió majdani alkotmányából hiányzik Európa vallási örökségének említése.

Ettől eltekintve azonban a beszéd olyan benyomást keltett, mintha a pápa a népek jövőjének ragyogó példaképét látná Európában - olyan példát, amely felválthatja az Egyesült Államokat mint a szabadság egykori világítótornyát.