A nyolcadik gumicsont: a halál

A gazdasági inkompetencia és a kommunikációs káosz leküzdésének bevált, biztos eszköze a gumicsont, valamilyen aktuális elmebaj „tematizálása”, hogy addig se arról beszéljünk, amiről kell. Az elmúlt napokban a „bevándorló terroristákról” szóló össznépi konzultáció mellé zárkózott fel a halálbüntetés.

Amit maga a miniszterelnök sem akar – már ha Európával beszél telefonon. Két nappal azután, hogy Pécsett közölte, „a halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani, és tudatni kell, hogy semmitől sem riadunk vissza”, Orbán Viktor már arról biztosította Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét, hogy „Magyarországon egy vita folyik a halálbüntetésről”, de ő „nem akarja bevezetni.” Hálánk örök. Ez azért is megnyugtató, mert nem is tehetné, EU-tagként ugye Magyarországra is vonatkozik az EU Alapjogi Chartája és az Európai Emberi Jogi Egyezmény, de nem ez számít, hanem hogy ő akarná, drága jobbikos szavazók, de a fránya EU miatt nem lehet.

Vagy mégis akarja? Alig két nappal az Európával történt telefonbeszélgetés után Orbán egy interjúban már azt mondta: „Korainak tartom megválaszolni a kérdést, hogy be kell-e vezetnünk a halálbüntetést, vagy sem. De fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla.” A róla való beszéd közben olyannyira kiverte a biztosítékot Brüsszelben, hogy külön összeült az Európai Parlament igazságügyi bizottsága, hogy megtárgyalja, mi a teendő azokkal a „szabadságharcosokkal”, akik az EU-val finanszíroztatják meg fejlesztéseiket, és közben minden fórumon Brüsszel ellen lázítanak, a „szuverenitás” jegyében? Nem, elnézést, nem erről vitáztak, hanem arról, „mi történne, ha valamelyik tagállam a halálbüntetés visszaállításáról döntene.”

Mi történne? Semmi, van élet az EU-n kívül is. A szuverén nemzet választhat, mi fontosabb: az európai érték- és érdekközösségben lenni és abból – minden bürokratikus baromság dacára – maximálisan profitálni, vagy évente kivégezni 2–3 bűnözőt? Addig is beindult az össznépi gumicsontrágás, jogi fórumokon, publikban, kommentekben feszülnek egymásnak a prók és a kontrák, ismert politológusok csettintenek elismerően, milyen jól tematizálta a közbeszédet az, aki pontosan ezt a tematizálást akarta. Volt köztük, aki „komolytalannak” nevezte Orbán felvetését, de annyira azért nem, hogy „ha mindenképpen választania kellene”, akkor ő a halálbüntetés pártján lenne.

Érdekes, hogy három szempont nem kapott kellő hangsúlyt ebben az álvitában. 1) A gumicsont az csak egy gumicsont, nem több. 2) A halálbüntetés elvi kérdés: a mindenkori kormányzatot senki nem bízta meg azzal, hogy életről és halálról döntsön, az ő biznisze az, hogy a fizikai védelmünket biztosítsa. 3) A király meztelen.

A szerző a hvg.hu publicistája, a Kapitalizmus blog szerkesztője