A nemzet villamosa

Ráadásul vezető sem szükséges hozzá, elég, ha felfestenek két csíkot az útra, s ezen a libaösvényen magától közlekedik. A gondolkodás a rendszer kiépítéséhez kellett, a működés már simán megy nélküle is. A szellemi potenciál másra fordítható. Aki felszáll, jól jár, aki lemarad, kimarad. A kijárt ösvényen nem a vezetés a lényeg, így halad – szándékosan kissé nyers fordításban – a gördülő tuskó. Közben még a GDP-t is növeli.  Pontosabban le se lehet írni Közép-Európa populista vezetőinek karakterét. Pénzt az EU, ideológiát a Kelet harcosainak nyomvonala ad. Hardware és software biztosítva, az agyi kapacitást a lenyúlásra és a túlélésre lehet fordítani. A vezető nem vezet, hanem a vezér üres pózában tetszeleg. Volt korábban egy másik elhíresült kínai fejlesztés is, ami talán a kétsebességes Európa metaforája lehetne. A két forgalmi sávot lefedő, az autók felett tovahaladó szuperbuszról már kiderült, hogy – egyelőre – csak átverés. Meg lehet nyugodni, a jövő villamosának minden bizonnyal csak közlekedési eszközként van jövője (ha ki nem derül róla, hogy ez is csupán kamu).  A kérdés most már az, hogy Közép-Európa populista vezetői a „politikájukkal” egy tervet követnek-e, vagy ad hoc döntéseik hozzák azt, hogy ezeken a számukra kényelmes nyomvonalakon haladunk.  Mintha a véletlenek sora egy olvasható narratívává állna össze: a vágy villamosa letarol mindent, mint az egyedülálló, zaklatott, és nem is makulátlan tanárnőt a büszke férfierő Tennessee Williamsnél. (És ne feledjük, a dráma elején a Vágy villamosáról a „Temető” villamosra száll át Blanche, az elbocsátott tanárnő…)  Roberto Bolano egyik regényszereplője minderről így beszél (Kertes Gábor fordításában): „a kérdés veleje az, hogy megtudjuk, hogy a gonoszság […] alkalom szülte vagy megfontolt. Ha megfontolt, akkor tudunk ellene küzdeni, nehéz legyőzni, de van rá mód, nagyjából, mint két egyenlő súlycsoportú bokszoló esetén. Ha viszont alkalom szülte, akkor baszhatjuk. Isten legyen irgalmas hozzánk, ha ugyan létezik.”