A nagyobbik rossz

A rosszabb, amikor hasonló eszmefuttatásokat adnak elő nagy komolyan magukat ilyenolyan szakértőnek tartó emberek és közszereplők, attól a meggyőződésüktől indíttatva, hogy ők tájékozottabbak, mint a többi ember. 

A választójog csupán jog, nem pedig kötelesség – ez világos. De az is kétségtelen, hogy az, aki él ezzel a jogával, inkább érezheti magát közösségi embernek, a társadalom részének, mint az, aki lemond róla, például azért, mert arra a meggyőződésre jutott, hogy a pártok is csak afféle kft.-k, vállalkozókkal, tulajdonosokkal a háttérben. 

Még ha ez valóban így lenne is és az összes párt valamelyik oligarcha kft.-jeként működne (amiben azért kételkedhetünk), az akkor is kétségtelen lenne, hogy két kft. rengeteg dologban különbözik egymástól. 

Alapvető és óriási különbség van egy olyan párt között, amely évek óta nem a köz érdekében politizál és nem annak érdekei szerint hoz döntéseket, hanem a részvényeseit és a szponzorait szolgálja ki, valamint egy olyan párt között, amely hosszú évek alatt jut el a korrumpáltságnak erre a szintjére. Erről született a további vicces beköpés, hogy a politikus is olyan, mint a pelenka – mindkettőt cserélni kell, mégpedig ugyanabból az okból. 

További nem elhanyagolható tény, hogy nem minden pártnak vannak olyan megértő és toleráns választói, mint a Smernek és az SNS-nek. Függetlenül attól, hogy az SDKÚ-nak milyen történelmi érdemei vannak és mi mindent tett az országért, választói elhagyták, mert megbocsáthatatlan dolgokat nem akartak neki megbocsátani. De az, hogy az igényesebb, a politikai életet kritikusabban szemlélő választók nem mennek el szavazni, természetesen nem győzi meg a kritikátlan választókat arról, hogy ők is otthon maradjanak. 

Az sem állja meg a helyét, hogy most nem kell magunkat összetörve a szavazóhelyiségbe rohanni, mert nincs valódi tét, ilyen súlytalan választások még nem voltak 1989 óta. Nem. Ha már semmi másról, annyiról biztosan szól egy választás, hogy ki legitimálja magát vele. Pontosan ezért mondogatta előszeretettel a választások után Vladimír Mečiar, hogy „a többieknek meg kell szokniuk együtt élni velem, mert megint legitim hatalmat szereztem a választásokon”. A mostani választásoknak is komoly súlya van: kiknek adnak legitim felhatalmazást a választók, és mit legitimálnak a szavazatukkal. A realitások alapján éppen egy olyan politikai kurzust fognak legitimálni, amely a liberális demokrácia alapelvei szerint illegitim. Ezt a veszélyt pontosan azoknak kellene látniuk a legjobban, akik a politikával foglalkoznak, vagy civil aktivistákként lépnek fel. 

Milan Lasica, aki a legjobb humorú emberek közé tartozik az országban, pontosan fogalmazta meg: Elmegyek szavazni, és ennek egyszerű oka van: lehetőségem van rá. Nem vagyok olyan naiv, hogy azt higgyem, valami ideális dologra szavazok, ebből következik, hogy a kisebbik rosszat választom. És akik nem akarják ezt a kisebbik rosszat, azok fogják a nagyobbat.” 

A szerző a Trend hetilap kommentátora