A nagy kifliverseny

Talán nem túlozunk, ha azt írjuk, jelenleg az olajbogyós kiflik hazai térhódításának vagyunk tanúi. Tavaly még csak bizonyos specializált értékesítőknél (nevezhetjük ezeket bioboltoknak) voltak fellelhetők a dirib-darab olajbogyókat tartalmazó, ciabattatésztából készített kiflik, most meg több élelmiszerlánc polcán is felbukkantak. Van, ahol zöld olívát aprítanak beléjük, máshol feketét. Van, ahol bele sem aprítják, csak megnyomorgatják, úgy keverik a tésztába. Amit eddig ettem ezek közül, mind fogyasztható volt, sőt, megbízható élvezeti értékkel bírt.

Hogy ez globalizáció-e vagy sem, abban nem vagyok biztos. Hiszen a paprika is Amerikából származik, meg a krumpli is, a paprikás krumpli tehát a globalizált konyha Kancsendzöngája, vagy legalábbis Galyatetője. Szóval az olívás kifli nem globalizált étel. Igazából mindegy is, hogy az-e. A lényeg, hogy egyre több helyen kapni, és finom. De ha akarnánk, sem tudnánk túl könnyen megállapítani, hogy ez az új slágerkifli esetleg mennyire olasz. Olaszországban ugyanis régiónként más-más fajta péktermékeket sütnek, illetve ha véletlenül ugyanazt, akkor biztosan másképp hívják. Ami Rómában pizza bianca (fehér pizza), az Genovában a focaccia (utóbbit egyesek a magyar langallóval állítják párhuzamba). Talán ehhez a hagyományhoz próbálnak ragaszkodni az üzletláncok is, mivel a jövevénykifli mindegyikben kicsit más. A bioboltban sósabb a tészta, és sötétebbre sütik, a bogyó pedig zöld. A Billában mindig odaégetik az alját, a bogyók feketék. A Lidlből még csak egyszer ettem, már nem is emlékszem, milyen volt, valószínűleg azért, mert felejthető.

Két lehetőség van: vagy rá akarnak minket szoktatni a láncok a talján kosztra, vagy rájöttek, hogy az embereknek szükségük van olívás kiflire. Szóval most egy nagy olíváskifli-versenynek vagyunk a tanúi. Vagy eljutottunk arra a szép pontra, ahol már nem a vásárlók versenyeznek azért, hogy jusson nekik abból, ami a boltokban van, hanem a boltok versenyeznek, hogy jusson nekik a vásárlókból. Így kénytelenek itt-ott finom dolgokat is a polcra rakni. Mi lesz itt még... Talán azt is megérjük, hogy a paradicsomnak is paradicsomíze lesz a boltban. De azért ennyire ne szaladjunk előre. Azért ha egy javaslatot tehetnék még az áruházláncoknak, azt javasolnám, tegyenek próbát a szezámmagos változattal is. Ez vajas tésztából készül, és apróra vágott olajbogyót kevernek bele, majd a kiflik felszínére szezámmag kerül, mely a kiflikkel együtt sül okkerszínűre. A nagy kifliversenyben ezzel nagyot lehetne szakítani – egyre több vásárló térne be olívás kifliért, egyúttal nyilván mást is pakolna a kosarába, ha már ott van (például fogkrémet). A legtöbbet mégis a lakosság nyerné ezzel, hiszen mindennapi szezámos-olívás kiflijét megbízható rendszerességgel kapná meg. Az lenne a nagybetűs élelmiszer-biztonság.