A munkanélküliség törvénykönyve

A jó politikus általában megnyeri a választást, s képes elvtelen, saját maga pillanatnyi érdekeit a köz érdekei fölé helyezni. Olyan érdekszövetségeket köt, amelyek hozzásegítik a győzelemhez, még akkor is, ha ez a szövetség a győzelem éjszakájától már csak keseríti az életét. Ezért nem feltétlenül szűklátókörű, de úgy kell viselkednie.

Szlovákia ma a versenyképesség, a munkanélküliség, a munkahelyteremtés terén alaposan lemaradt a régió és az unió többi államától. Mindez nem feltétlenül csak a baloldali Fico-kormány számlájára írható, hanem a korábbi, sokpárti jobboldaliéra is, amely megosztottsága miatt nem tette meg a reformlépéseket, inkább csak bénázott. Ezért az ország ma stagnál a munkahelyteremtésben . Ebben a helyzetben minden normális és nem szűk látókörű hatalom olyan intézkedéseket hoz, hogy segítse a munkaerőpiac felpörgetését, vagyis stimulálja és támogassa azokat a vállalkozókat és vállalatokat, akik képesek új munkahelyeket teremteni, hogy a nép tudjon dolgozni. Vagy legalábbis nem hoz a kormány olyan intézkedéseket, hogy a munkaadóknak elbocsátásokhoz kelljen folyamodniuk, mert nem bírják kifűteni az állam által kiállított egyre magasabb számlákat. Ezért a kormányzat jobb, rugalmasabb munkatörvénykönyvet fogalmaz meg, vagy nem nyúl hozzá a jelenlegihez, vagyis nem rontja tovább az amúgy is ócska helyzetet. Minden normális országban ez így működne, de nálunk nem. Mert a kormány vagy szűk látókörű, vagy olyan egyezséget kötött a világ legszűklátókörűbb érdekszövetségével, a szakszervezetekkel, hogy most kénytelen padlóra küldeni Szlovákiát. Nem tudom, melyik a jobb alternatíva.

Abban a helyzetben, amikor nincsenek munkahelyek, nincsenek beruházások, tombol a válság, nincs pénz semmire, nem lehet elfogadni olyan munkatörvénykönyvet, amely tovább sarcolja a cégeket, megnöveli a szakszervezetek hatalmát, és elveszi a munkahelyteremtéstől a vállalatok kedvét. Az állam nem fog munkahelyeket teremteni, mert nem tud, sőt, szűkíti a bürokratikus rendszert, egyébként helyesen. Az állam – a szociális védőháló kiszélesítése jegyében – most mégis arra kényszeríti a cégeket, hogy elbocsátásokba fogjanak. Mert ne legyünk naivak, ez lesz. Így a Fico-kormány majd elbüszkélkedhet azzal, hogy az elmúlt 15 évben soha nem volt ekkora munkanélküliség az országban, és soha nem ment ilyen rosszul a szekér. Csak mert egy éve jól jött a szakszervezetek ölelése. Halálos ölelése.

Most válaszoljuk meg az írás elején feltett kérdéseket. A munka törvénykönyve arra van, hogy szabályozza a munkapiacot. Ne kösse gúzsba a munkaadót, de ne engedjen packázni a munkavállalóval sem. Nem a kormánynak, hanem a munkapiac igényeinek kedvez. A munkahelyteremtést ösztönzi, és nem az elbocsátásokat vagy a lustaságot. Ennek fényében kijelenthetjük, kevés ilyen munkaadó- és munkavállaló-ellenes, a munkapiacot tönkretevő, de legalább a társadalmi haladás legnagyobb kerékkötőjének, a szakszervezetnek tetsző munkatörvénykönyv született az elmúlt évtizedben a szabad országokban.