A mi szélsőségeseink

 

Magyarországon az elmúlt néhány év alatt a Jobbik a társadalom egy része és bizonyos politikai pártok számára is teljesen elfogadott párttá vált, s egyre többen hajlanak arra, hogy a szélsőséges jelző helyett inkább csak a radikálist használják, legitimizálva ezzel a Jobbikot. Az emberek megpróbálják nem meghallani vagy elfelejteni a múlt hetihez hasonló rasszista eseteket. Részben ennek az elfogadásnak és legitimizálásnak köszönhetően nő a Jobbik támogatottsága a határokon túl, azaz nálunk is. Már szinte minden nagyobb dél-szlovákiai magyar településen találunk Jobbik-szimpatizánsokat, s el kell ismerni, a Jobbik gyakran sokkal könnyebben tud fiatal támogatókat toborozni, ha nem is hivatalos formában, mint mondjuk az MKP vagy a Híd. De elég megnézni azt, milyen zenekarok koncerteznek a Csallóközben, vagy egy-egy helyi fociklub drukkerei között hogyan kerülnek többségbe a szélsőségesek. Már szofisztikáltabb megjelenési formában, nem feltétlenül bakancsban, kopaszon, de a tartalom nem sokat változik. Erről a témáról rettentően ritkán beszélünk. Ha szélsőségekről van szó, a magyarországi vagy a szlovák szélsőséges csoportosulások és támogatóik merülnek fel. Ám arról, hogy az itteni magyarok között is egyre erősödik egy csoport, melynek legerősebb összetartó ereje az idegengyűlölet, nagyon ritkán esik szó. Az ember alapvetően azt gondolná, nekünk, kisebbségben élőknek a toleranciaszintje más kisebbségekkel szemben magasabb, mint a többségnél, de már látható az eltolódás, legalábbis egy elég hangos csoportnál mindenképp. Vajon képes lenne a szlovákiai magyarság politikai, kulturális és civil elitje egy olyan megmozdulásra, vagy csak egy közös dokumentum kiadására, melyben a saját közösségében formálódó szélsőségek ellen szólalna fel, és megmutatná, mi sokkal érzékenyebbek és toleránsabbak vagyunk, mint a magyarországi vagy a szlovákiai többség? Ha egyszer nem saját gondjainkra, elvárásainkra, követeléseinkre hívnánk fel a többség figyelmét, hanem pozitív példát mutatnánk, hogy a mi közösségünk sokkal egészségesebb, mint a többségi szlovák vagy a magyarországi társadalom. Nagyot lépnénk előre. De egyelőre úgy tűnik, sokkal inkább a saját ügyeinkkel vagyunk elfoglalva, s nem vesszük észre, hogy közöttünk is egyre több a szélsőséges.