Identitását keresi a magyar szélsőjobb

A magyar szélsőjobb aktuális helyzetéről a Political Capital thinktank készített látleletet Trianon századik évfordulójára, és a jövő héten megjelenő tanulmányában számba vette a történelmi esemény aktuális narratíváit is - az ugyanis, hogyan mosódik el a határ a szélsőjobb és a mainstream politikai retorika között, ezeken a narratívákon keresztül kifejezetten jól látszik.

Kinek fáj Trianon?

A számtalan Trianon-jellemzés és vélemény közül a Political Capital hetet emelt ki, és megvizsgálta, hogyan helyezkednek el ezek a magyar politikai közbeszédben. A baloldali szavazók többsége Trianont általában a vesztes világháború következményének tudja be. A jobboldalon azonban ennél több dimenzióval rendelkező magyarázatok léteznek, melyek sok helyen összeérnek: amellett, hogy Trianont sokan a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságaként jellemzik, az okok között a nagyhatalmak elmúlt igényeit, a belső ellenségek aknamunkáját látják. A szélsőjobboldalról pedig a politikai fősodorba kerültek azok az állítások is, miszerint a baloldal rárontott saját nemzetére (ezzel párhuzamba állítva az akkori és mai baloldalt), valamint a szabadkőműves összeesküvés lehetősége, melynek antiszemita felhangoktól sem mentes magyarázata nemcsak a kormánysajtóban, de egyes magyar kormánypolitikusok megnyilvánulásaiban is feltűnt.

Kifejezetten érdekes ugyanakkor, hogy a közbeszédben szinte teljesen elsorvadt az egyik olyan Trianon-toposz, mely akár még egy évtizeddel ezelőtt is erősen rezonált: a revízió lehetősége. László Róbert, a Political Capital elemzője a kutatás eredményeit bemutató workshopon elmondta: annak ellenére, hogy vannak politikusok, akik élnek vele, ez a narratíva nem került be a kormányzati kommunikációba, és nem csúszott át a politikai fősodorba, megmaradt a szélsőjobboldalon - ráadásul még ott sem teljesen egységes az álláspont róla.

Témátlanul

A magyar szélsőjobboldaltól és nemzeti radikálisoktól ugyanakkor messze nem csak a Trianon-témát vette el a Fidesz által megformált politikai mainstream. A 2010 előtt virágkorát élő szélsőjobb ugyanis az elmúlt évtized közepén válságot és kiüresedést élt meg, mégpedig azért, mert súlyos hatással volt rá a politikai átalakulás. Ennek a kiürülésnek Hunyadi Bulcsú, a Political Capital elemzője szerint - aki a tanulmányt a több radikális szervezet vezetőjével való interjúkra alapozva készítette - több oka volt. A céljaik ugyanis tulajdonképpen teljesültek - például az a fő cél, hogy leváltsák a 2010-ig regnáló baloldali-liberális hatalmat, és egy nemzeti beállítottságú kormány kerüljön hatalomra. Ezzel párhuzamosan azonban a fejük felett zajló pártpolitikai átrendeződés kizsigerelte őket, hiszen 2015-ben a Fidesz radikálisan jobbra indult, míg a középre húzódó Jobbik „néppártosodása“ magára hagyta ezeket a szervezeteket. A Fidesz eközben átvette, politikai kommunikációs eszközzé tette a témáikat, és Hunyadi elmondta: még a radikális szervezetek vezetői úgy érezték, a kormánypárt leegyszerűsíti és felhígítja ezeket.

Ezzel együtt azonban a társadalmi klíma kedvezni kezdett a szélsőjobboldalnak 2010 után. A társadalom nyitottabbá vált az üzeneteikre, és a hatóságok is elnézőbbek voltak velük. „Már nincsenek azok a parancsok kiadva, mint korábban“ - fogalmazott a Political Capitalnak az egyik nemzeti radikális szervezet vezetője utalva arra, hogy a hatóságok már nem vegzálják őket úgy, mint korábban.

Új szerepfelfogás

2018-ra, a Jobbik végleges szakadása után lett látható a paradigmaváltás és az új identitás keresése a magyar szélsőjobboldali színpadon. Megjelent a Mi Hazánk Mozgalom és a Légió Hungária, mely „visszatért a gyökerekhez“, és a Jobbik 2010 előtti taktikájához és stratégiájához. Ezzel együtt megváltozott a szerepfelfogás is: Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom egyik vezető arca ezt nemrégiben úgy fogalmazta meg, hogy a párt „faltörő kosként“ működik a saját témái kapcsán, míg egy másik vezető a Political Capitalnak azt mondta, kísérleti terepként funkcionál a szélsőjobb, és a Fidesz rajtuk keresztül tesztel bizonyos témákat, és ha sikeres vele, akkor átveszi tőlük. Egy harmadik értelmezés szerint a magyar kormánynak realistának kell lennie, és tudnia kell, meddig mehet el az adott geopolitikai körülmények között, és ezért szükség van egy erős, tolóerőként funkcionáló szélsőjobboldalra, mely „jobbról jobbra tolja a kormányt“. Ezzel együtt a radikális jobbosok úgy érzik, sikeresek. „Ami most szélsőségesnek számít, tíz éven belül a kormányzati narratíva része lesz“ - mondta a Political Capitalnak Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője, aki például nem gondolta volna, hogy az általuk régóta hangoztatott etnikai homogenitás kérdését Orbán Viktor valóban a saját kommunikációja részévé teszi, mégis így lett.

Határon túl

A határon túli magyarság körében a szélsőjobboldal mindig is igyekezett hatást kifejteni, és ennek látható jelei voltak 2010 környékén - ám például Szlovákiában sosem voltak igazán sikeresek. Pártpolitikai dimenzióban a régi Jobbik még próbálkozott azzal, hogy felveszi a kesztyűt 2010 után Szlovákiában, ám különösen nagy hatást nem ért el azzal sem, hogy Dunaszerdahelyen pártirodát nyitott. Az itteni pártpolitikával való kapcsolatai fokozatosan gyengültek és szinte teljesen elhaltak - hiszen a Fidesz hatalmi pozícióból teljesen kisajátította a nemzetpolitika témáját, kiszorítva ezzel a radikális szervezeteket a határon túli terepről. A radikális szervezetek, például a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom ugyanakkor továbbra is igyekeztek valamiféle hatást kifejteni, ám tevékenységük szinte láthatatlan maradt: legutóbb 2015-ben tudtak maguknak nagyobb médiafigyelmet kiharcolni, mikor Kotlebáékkal akartak együtt tüntetni Bősön, a menekültek ellen.

A magyar szélsőjobboldal határon túli hatása ezzel együtt fehér folt maradt, a témát nagyon kevesen kutatják. Hunyadi Bulcsú szerint ezeknek a szervezeteknek azért vannak bázisaik és támogatóik, elsősorban Erdélyben, de egyáltalán nem beszélhetünk tömegekről, és ezzel együtt a román hatóságok lépnek fel a legkeményebben ellenük. „Szlovákiában valóban visszaesett az aktivitásuk“ - mondja az elemző, aki szerint ez összefügghet azzal, hogy a Fidesz milyen erővel igyekszik befolyásolni a határon túli közösségeket, kiépíteni saját hálózatait, kommunikációs és pénzcsatornáit. A Mi Hazánk Mozgalom ugyanakkor próbálkozik azzal, hogy valamiféle elérést generáljon a határon túl is. Szlovákiában Érsekújvárban van egy szervezetük - ennek tevékenysége azonban szinte egyáltalán nem rezonál.
A Facebookon kifejezetten aktívak, ám szimpatizánsaik száma elhanyagolható a nagy szlovákiai szélsőjobb csoportok mellett, melyet meglehetősen sok szlovákiai magyar is követ.