A lojalitás logikája

 

A párhuzamokat a szlovák–magyar identitáspolitika sötétebb fordulataival a radikális Jobbik is érzi, ezért sajtóközleményben igyekezett kihangsúlyozni a különbségeket. Megint előkerült Simon Peresz egykori izraeli államfő radikális körökben az evangéliumoknál is többet idézett nyilatkozata Magyarország „felvásárlásáról”, amit a Jobbik megfelelő indoknak érez egy ilyen kezdeményezéshez. Ez az érvelés azonban végtelenül gyenge és cinikus. Nyilvánvaló, hogy belső logikája szerint a magyarországi zsidóság illojális az államhoz, ezért veszélyt jelent. Az, hogy ezt ezúttal csak a politikai képviselet szintjén firtatják, nem jelenti azt, hogy a Jobbik valóban csupán rájuk is korlátozná érdeklődését. A „Te zsidó!” és változatai a magyar közbeszéd részévé váltak, és akik ezt használják, azok úgy érzik, magyarázó ereje is van ennek a szónak. Hasonlóak azok a vádak is, amelyekkel a szlovák közélet némely szereplője szereti illetni a magyarokat. „Nincs velük bajom, csak legyenek lojálisak” – mintha ez az etnicitáson múlna. A kettős állampolgárságot a politikai képviselet szintjén nálunk is firtatják (erről Berényi József tudna sokat mesélni), és nyilvánvaló, hogy az érdeklődés itt is kiterjed a köznépre. A „Te magyar!” ugyanúgy magyarázó erőt sugároz, mint zsidó verziója egy határral odébb. Ez a jelenség hozza elő az olyan katasztrófákat, mint amikor Milan Tököly, az új főrendőr sűrűn bizonygatja, hogy neve ellenére tiszta szlovák gyökerei vannak. A szélsőjobb gyakran tart nemzetközi találkozókat. Agendájuk valóban jelentős részben szinkronizálható, hiszen tervük ugyanaz: homogén nemzetállamokat létrehozni, a lehető legkevesebb kisebbséggel, mintha ez rögtön minden problémára megoldást jelentene önmagában és önmaga által. Ez valóban kompatibilis országonként, hiszen mindenki a saját belső megtisztítását célozza meg. A baj csak ott szokott előállni, amikor a határok és a külső kisebbségek kérdése felmerül. Itt lelepleződik a szélsőjobbos álláspont inkonzisztenciája: a mi külső kisebbségünk szent, de a nálunk elő kisebbség nemzetidegen és illojális. Ezt a belső logikai megbicsaklást kizárólag a „történelmi igazság” mantrájával lehet kordában tartani: azért van igazunk, mert a történelem a mi oldalunkon áll. A nálunk elő kisebbség gyüttment, szent földünk és jussunk bitorolja, a mi diaszpóránk viszont ősei földjét műveli ma is, elnyomás alatt. És a történelmet mindenki a saját oldalán küldi harcba, a dialógus reménye nélkül. Ajánlanék egy sokkal egyszerűbb képletet: a szélsőjobb könnyű utat ígér, amikor úgy tesz, mintha a származási politika lenne a megoldás a társadalmi gondokra. Nem az; Szent István óta tudjuk, hogy az erőltetett homogenitás nem erősít, hanem éppenséggel gyengít. Az illojális kisebbségek mítosza nem más, mint a nacionalisták hazug kísérlete a szavazatszerzésre, mások megalázásának árán.