A legnagyobb fojtogató

2010-nek egyből három markáns, „foglalkoztatottságot növelő” lépéssel rugaszkodtunk neki a Fico-kabinet gondoskodásának köszönhetően: emelkedik a minimálbér, emelkednek az egyéni vállalkozók által (havonta) fizetett legalacsonyabb járulékterhek és emelkedik a fuvarozók számára az útdíj. A minimálbér 4,1%-os növelése bruttó 307,7 euróra havonta effektíve azt jelenti, hogy egy ember legális alkalmazása minimum 416 eurójába kerül a foglalkoztatónak a különböző járulékos költségek (túlóra, prémium, betegállomány, ebédjegyek, fizetett szabadság) nélkül. Rögtön tegyük is hozzá, hogy ebből az alkalmazott „tisztán” csak mintegy 250 eurót kap kézbe, és ha ezt mind elkölti, kb. 50 euró ebből is az államkasszát gyarapítja forgalmi adóként. Ha a dolgozó gyakran hódol káros szenvedélyeknek (alkohol, cigaretta) és sokat autózik (benzinköltség), akkor a fogyasztási adókon keresztül az állam bácsi még többet kaszál.

A minimálbér emelése a válság kellős közepén főleg az elmaradottabb régiókban lévő kis-és középvállalatoknak, illetve az olcsó munkaerővel dolgozó könnyűipari ágazatnak jelenthet komoly gondot. Ők akár alkalmazottaik elbocsátására is rákényszerülhetnek vagy magánvállalkozásokba próbálhatják terelni őket. Ez utóbbi azonban nem éri meg a dolgozóknak, mivel januártól havonta több mint 140 eurónyi járulékot kell fizetniük a Szociális Biztosítóba és az egészségbiztosítójuknak. Akkor is, ha nincs jövedelmük, de vonatkozik ez azokra is, akik csak másodállásban vállalkozók, és másik munkahelyük jövedelméből már levonták a járulékokat. A vállalkozók által fizetendő minimális járulékok újabb emelése azzal fenyeget, hogy sokan jegelik majd vállalkozásukat vagy végleg felhagynak vele, esetleg átvonulnak a fekete gazdaságba.

Érthetetlen, hogy a kormány a válság idején növeli a munkahelyek teremtésével, illetve megtartásával kapcsolatos közterheket, ahelyett, hogy enyhítené vagy legalább szinten tartaná őket. Mindennek a teteje az új útdíjrendszer, amely a gyakorlatban azt okozta, hogy a fuvarozók úthasználati költségei drámaian megnőttek (miközben az üzemanyagok adótartalma és ára is tovább nőtt). A Fico-kabinet vállalkozásokkal kapcsolatos politikája kísértetiesen hasonlít az egykori amerikai elnök, Ronald Reagan viccében szereplőre: Ha mozog, adóztasd agyon, ha még mindig lélegzik, szabályozd agyon, ha már nem mozdul, akkor elkezdheted dotálni.

Aggasztóak a kilátások, hiszen az óriási államháztartási hiány hosszú távon nem tartható, s mivel Fico és csapata bő három év tapasztalata alapján nyilvánvalóan képtelen a költekezés visszafogására, ezért az adóemelés eszközéhez fog nyúlni, persze szigorúan csak a (parlamenti és helyhatósági) választások után, 2011-ben.