A lábadozó Führer

Tisztára ideges maradtam, amikor a tévécsatornák közölték a hírt: szeptember 8-án Besztercebányán valamilyen gonosztevők „fa testápolóval”, azaz baseballütőkkel elverték Kotleba urat; aztán még idegesebb, amikor a következő napokban semmilyen hírt nem kaptam felőle. Ha történelmi ismereteim nem csalnak, egy Vodca, azaz Vezér vagy Führer egészségi állapotáról naponta kellene tudósítania a médiának, még ha csak egy olyan kis, ámde meghitt közösség Vezéréről is van szó, mint a Slovenská pospolitosť. Mert számomra nem közömbös, hogy mi van egy olyan emberrel, aki társaival olykor Kossuth-szobrokat koszorúz és köpköd Rozsnyón, a Hlinka-gárdisták egyenruhájához kísértetiesen hasonló viseletben Komárom békés polgárait riogatja, meg fáklyás felvonulást rendez Besztercebánya- és Zólyom-szerte. A trianoni egyezmény nyolcvanötödik évfordulóján még mosolyogva nyilatkozta nekem, hogy a cigánykérdést „ólomtablettával” kell orvosolni, miközben a magyarokat barbár hordának, az ellentüntetőket pedig narkós söpredéknek titulálta. A szlovák nemzeti felkelést szerinte „zsidó-bolsevista összeesküvés” volt. Mindezekből kitűnik, hogy – remélem, nem veszi rossz néven, ha így szólítom – nem kis kaliber; most meg kórházban fekszik szegény, bepólyált fejjel, felkötött karral, és egyre azon töpreng: miért tették ezt vele azok a gazok? Az amúgy mindig magabiztos Kotlebáról lerítt: kezd végre eljutni a tudatáig, hogy mivel játszadozik tulajdonképpen. Hogy az egykori fasiszta csatlósállam félkatonai szervezetének egyenruhájában riogatni a honpolgárokat még egy nyitott társadalomban sem szerencsés dolog, mert esetleg az ellentáborban – például a szintén nem a gyengédsége miatt elhíresült Antifa Mozgalomban – is akadnak hozzá hasonló vérmérsékletű egyének, akik a félreértések rövid úton történő „rendezésének” hívei. A minap pár percre betértem a besztercebányai kórházba, meglátogatni Kotleba urat. A Führer éppen édesdeden szundikált, ami köztudottan annak a jele, hogy ereje visszatérőben van. Ha már nem beszélhettem vele, legalább otthagytam az éjjeliszekrényén egy csokor piros-fehér-zöld trikolórral átkötött virágot, „Od Magyarszkej Poszpolitosztyi” felirattal. Hogy ha rápillant, tudja: hasonló jókat kívánunk neki...