A kukkolók

A válasz, némi cinkos összekacsintással nyilván az igen lenne, hiszen ha nem így lenne, nem fogyna annyi bulvárlap, és nem a valóságshow-k lennének a legnézettebb műsorok a tévében. Azt azért mindannyian elismerjük, ez az érdeklődés bűnös kukkolás csupán, a törvény elementáris erejével védett magánélet megsértése, mely után van némi lelkifurdalásunk.

És mi van, ha azt mondom, Fico, Danko, Hrnčiar vagy Bugár árgus szemmel lesi az ön hálószobatitkait? Kíváncsiak arra, ön kivel osztja meg ágyát, de az életét, örömét, bánatát is. Érdekli őket, ki méltó a szeretetére, és ki szereti önt viszont. S miután belesnek az ablakán, és jól megnézik a titkait, mérlegre teszik – és bizony ön könnyűnek találtatik, ha párja szerintük nem megfelelő. Nevezetesen, ha például önnel azonos nemű.

Persze ezt nem mondják ki, nem fenyegeti önt börtön, komoly pénzbüntetés, semmi ilyesmi. Csak csendben megsértik emberi méltóságában. Nem házasodhat, hiába szeretik egymást élete párjával, nem nevelhet gyereket, hiába tudná megteremteni a boldog családi környezetet. Nem örökölhet párja után, ha esetleg meghalna, de még csak meg sem kérdezheti a kórházban, hogy van, ha megbetegszik, hiszen hivatalosan nem lehet az élettársa. S bár nem tagadják meg öntől, hogy tiltakozzon ez ellen, meg sem hallgatják. Ha pedig más is kiállna ön mellett, azt alaposan lehordják, visszahívását követelik, és elfogadhatatlannak minősítik tettét. „Mi el tudjuk képzelni, hogy megkönnyítsük ezeknek az embereknek az életét” – mondja egyikük, olyan éllel, mintha legalábbis alamizsnát osztana. Holott kutya kötelessége lenne megteremteni és megvédeni az azonos, mindenkit megillető alapvető jogokat minden törvénytisztelő állampolgár számára. Természetesen tekintet nélkül vallási és szexuális hovatartozásra vagy nemzetiségre, mert hát ugye demokratikus jogállamban élünk.

„El tudjuk képzelni, de csak akkor, ha megegyezünk a többiekkel” – teszi hozzá, és ismerve a többieket, elenyésző a valószínűsége, hogy belemennének ebbe. Pontosan azért, mert nem tudnak elvonatkoztatni a hálószobatitkoktól, az ember legszigorúbban védett magánéletétől, és nem tudják deszexualizálni az emberi párkapcsolatokat – ahogy egyébként a jog megkívánná. A hálószobatitok ugyanis magánügy. A mindenkit megillető jogok kérdése pedig közügy.

A budapesti szlovák nagykövetségre felhúzott szivárványos zászló épp ezekről a jogokról és értékekről szólt: az emberi méltóságról, a szabadságról és arról, hogy meg kell akadályozni a kisebbségek diszkriminációját. Szomorú, hogy valakinek engedélyt kell kérnie arra, hogy kiálljon ezek mellett.

És most, miután ezt a témát megbeszéltük, képzelje el a következő helyzetet: ön szlovákiai magyar...