A könyvek védelmében

Ráadásul humoruk is van az embereknek: az elmúlt napokban rengetegen fotózták le és posztolták ki otthoni könyvtárukat. „Nézzétek, milyen gazdag vagyok!”, „Itt az összes vagyonom” – ezek voltak a leggyakoribb mondatok a képek alatt, többen büszkén pózoltak is könyveikkel, ahogy a luxusautókkal szokás. 

A könyves szakembereknek már kevesebb kedvük volt viccelődni. Ők inkább számadatokkal érveltek, illetve azt próbálták kikalkulálni, mennyibe kerülne egy kötet a boltokban 23 százalékos adókulccsal. Ez alapján lehet, hogy valóban luxus lesz az olvasás kis hazánkban. Míg jelenleg alig pár százaléknyi a különbség a „gazdagok” és a „szegények” könyvvásárlási arányát illetően, ez sokat változhat 18-20 eurós áraknál. 

Aki betért már külföldön egy könyvesboltba, tudja, hogy a nyugati országokban körülbelül ugyanolyanok az árak, mint nálunk. (Ráadásul a legtöbb könyvet pár hónappal a megjelenése után már 20-30 százalékkal olcsóbban kínálják). Miközben az ottani fizetéseket nem lehet összehasonlítani az itteniekkel. Mi főleg Magyarországon, illetve ottani weboldalakról vásárolunk könyveket, aminek következtében szinte teljesen eltűntek Dél-Szlovákiából a magyar könyvesboltok. Ez amiatt történhetett meg, mert a határon átérve rögtön két-három euróval többe kerültek a magyar könyvek, és az itteni olvasóknak ez a kevés is számított... 

A szlovákiai magyar könyvkiadók rendszerváltás utáni diadalmenete, későbbi óvatos vegetálása és mostani haláltusája egy külön cikket érdemelne, úgyhogy ezzel most ne foglalkozzunk! El sem tudom képzelni, mihez kezdenek, ha a miniszter úr által meglengetett 23 százalékos áfakulcsot jóváhagyják a honatyák – akik, nem tudom, milyen sűrűn járnak könyvesboltba, de ha átmegy ez a javaslat, a csúcsmenedzserek, sztárügyvédek és sztárorvosok mellett vélhetően ők lesznek a törzsvásárlók. Mert a magukat vállalkozónak mondó spekulánsok ritkán érnek rá olvasni. A legszegényebb rétegnek pedig szerintem ingyen kellene adni a könyveket – tőlünk nyugatabbra ennek is megvan a bevált módja. 

De hadd legyek kissé romantikus, mert holnap indulok a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, amelyhez fogható rendezvény nálunk a mai napig nincs. Ami van (a pozsonyi Bibliotéka, a BRAK, illetve pár kisebb akció), az egyre kétségbeesettebben igyekszik felzárkózni Európához. Kamenický miniszter áldásos tevékenysége őket is veszélybe sodorja. Vagyis a szlovák olvasók – pestiesen mondva – igencsak megszívják a kormány konszolidációs csomagjának ezt a részét. Arról nem is beszélve, amit a fordításkötetekkel kapcsolatban jeleztek a kiadók: ha életbe lép ez az őrült áfakulcs, akkor a világirodalom nagy részét csak csehül olvashatják a szlovákok, mert egyszerűen nem éri majd meg szlovák fordításköteteket kiadni. 

Én a magam részéről kíváncsian várom, meggazdagodhatok- e abból, hogy az épp aktuális árfolyamon adogatom el több ezer kötetes könyvtáram egy részét. Máris elvihető egy angol nyelvű Shakespeare-összes, mindössze 30 euróért. Egyetemistaként két hónapig spóroltam rá, úgyhogy az ár igen barátságos...