A kompromisszum becsülete

A legszomorúbb, hogy a szavazás hiába jár sikerrel, a koalíció egysége továbbra is rendkívül ingatag marad. Miért kell állandóan a következő válságtól tartani?

Mára alig van olyan politikus a kormánykoalícióban, aki ne tagadná, hogy a négy párt – és a sok érdekcsoport – között az együttműködés vontatott és problémákkal teli. Az, hogy sok tárgyalásra van szükség az egyezségek megszületéséhez, még nem furcsa. A szokatlan jelenség az, hogy a kormánypártok a futószalagon zajló egyeztetések ellenére is képtelenek kompromisszumot kötni.

A megegyezésre és a tartós szabályok kialakítására való képtelenséget nem lehet csak egyetlen tényező „nyakába varrni”. Ugyanúgy felelős érte a problémákra gyakran késve és hibásan reagáló Iveta Radičová, mint az SDKÚ-n belüli pártharcok, a KDH és az SaS ideológiai különbségei, a Szabadság és Szolidaritás rövidlátó és csak látszólag szakmai politikai stratégiája, vagy Igor Matovič öncélú, népszerűség-hajhászó ámokfutása.

Mégis, az utóbbi két tényező a legaggasztóbb, mivel a többit viszonylag könnyen lehet orvosolni. Radičová egy esetleges kudarc esetén nem sokáig lesz a jobboldal vezető politikusa, távozása a vezető jobboldali párt hatalmi harcait is csillapítja, a kereszténydemokraták és a liberálisok között húzódó szakadék pedig sok esetben nem olyan mély, mint amilyennek tűnhet.

Ami az SaS-t illeti, Richard Sulíkéknak a keddi események után (történjék bármi is) mélyen el kell gondolkodniuk azon, hogyan tovább. A liberálisok a kompromisszumot következetesen elutasítva léptek fel az eurómentőöv kérdésében, de ezzel saját helyzetükön is csak rontottak, főleg annak fényében, hogy álláspontjukat az utóbbi napokban többször is látványosan átértékelték. Igor Matovičnak létező párt és mérhető preferenciák híján nem kell tartania a következményektől, amíg hivatalosan nem alakul meg mozgalma, nincs miben lemérni azt, hogy kudarcot vallott.

Ami az SaS és az Egyszerű Emberek igazi problémája, az mégsem a népszerűség-hajhászás, hanem a kompromisszumhoz való hozzáállás. Mivel a szlovákiai jobboldal megosztott, a pártok közötti együttműködés csak akkor működhet, ha az egyes szereplők képesek megtalálni a józan kompromisszum és a megalkuvás közötti határt.

Az Egyszerű Emberek ezt a problémát egyáltalán nem képes és nem is akarja felfogni, az SaS pedig saját preferenciáit féltve számol le az egyezségkötés lehetőségével. Ez hátulütőkkel is jár: az SaS saját kulcsfontosságú témáiban sem tud értelmes kompromisszumot kötni partnereivel. Így pedig tényleg nem lehet kormányozni.