A kő esete a kenyérrel

A polgárok csupán negyede gondolta úgy, hogy megpróbálja befolyásolni szűkebb régiója jövőjét. Politikusaink nagy része ezért a törvényt okolja, pontosabb az elektronikus médiát, még pontosabban a reklámok hiányát a tévéállomásokon. Az csak nagyon keveseknek jutott eszébe, hogy kiábrándult a nép. Az ígéretek csak ígéretek maradtak – Šimko belügyminiszter szerint némelyek esztelenek is. Lassan már annyit járunk választani, mint a svájciak népszavazni, de a sok voksolásnak csak nem látszik az eredménye.

A múlt hétvégi választási vircsaftot a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) nyerte, méghozzá nem is akárhogy. Mečiar egyszerűen képtelen választást veszteni. A második a Magyar Koalíció Pártja (MKP) lett, valljuk be őszintén, kissé túlnyerte magát. Köszönheti mindezt a jelenlegi kormánypártok választóinak, akik otthon felejtették magukat. És ki tudja, sikerül-e őket az urnák elé csalni egy év múlva.

Ezen a héten a legmélyebb ütést a Kereszténydemokrata Mozgalomtól (KDH) kapta, a politikai paletta demokratikusabb része. Inkább otthon maradásra biztatják választóikat, semmint a magyarokra adják voksukat Nagyszombat és Nyitra megyében. Čarnogurskyék csak bebizonyították, a nacionalizmus mindennapi kenyerük. Ebben a helyzetben csodálatosat alakított az MKP, amikor bejelentette, Kassa megyében a KDH jelöltjére voksoljanak a magyarok. A kenyér esete a kővel. Ennyit a kereszténységről. Az egyre jelentéktelenebbé váló baloldali pártoktól szintén azt kaptuk, amit a kereszténydemokratáktól: ahol magyar van a pakliban, ott a HZDS-t, ahol nincs és lehet, ott az ellenzéket támogatják. Ők meg még egy évig fakivitellel foglalkoznak, hátha utána már úgysem lehet.

A Bugár Bélát meglátogató Mikuláš Dzurinda viszont Somorján biztosította aműtéte után lábadozó MKP-elnököt, hogy a Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak (SDKÚ) a politikai nézetek a fontosak, nem a nemzeti identitás. Ez biztató, én is írok ide egy biztatót (e szó utolsó három betűjét senki ne értse félre): Hajrá, Mari néni!

Kormányfőnket azonban érte egy kellemetlen meglepetés is: a világ leggazdagabb emberének, Bill Gatesnek a felesége gyorsabban szedi a lábát 42 kilométeren, mint a mi második számú maratoni futónk, Dzurinda.

Volt még nehezen felfogható hír a héten, történetesen, hogy a cseh parlament és a Polgári Demokrata Párt (ODS) elnöke, a cseh reformokba belefáradt Václav Klaus kijelentette: országa nem is igazán akar az Európai Unió tagjává válni. Most, amikor már Vladimír Mečiar is megemésztette, hogy minden út Brüsszelbe vezet, a csehek századik számú teniszezője visszavonulót fúj. Ki tudja, milyen hatással lesz ez a Klausszal többnyire egy húron pendülő Mečiarra, akinek újsütető partnere, a Fico vezette Smer első botrányát éli meg.

Monika Beňová korábbi rádiótulajdonos, ma Smer-alelnök trikóhalmokat rendelt testvérétől több mint egymillióért, de azok soha nem készültek el. Beňová nem érti, miért zavarja ez a rendőrséget, hiszen nincs feljelentés, nincs károsult, csak az elégedett család. Belügyekbe meg nem avatkozunk. Ha mégis sikerülne ráhúzni a vizes trikót Beňovára (megnézném), Fico kétszemélyes pártjából egyszemélyes válna. És akkor kit tesz a kormányba?

De hogy ne csak szomorkodjunk, kikanyarította a parlament az úgynevezett ebédjegycikket az adótörvényből, jóvátéve korábbi bűnét; Rudolf Schuster köztársasági elnök is örülhet, hiszen ezévi jótette már megvan, így jó cserkész lehet, mert korábban már jó pionír volt – ezt a Bántsuk többet Schustert ciklus részeként írom.