A kitelepítettek emléknapja

A második világháború után az újjáalakult Csehszlovákiában az 1945. április 5-i kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”. A kormányprogramot nyomatékosító Beneš-dekrétumok nyomán megszűnt a magyarság 97 százalékának állampolgársága (büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak), vagyonukat elkobozták. A tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó Csehszlovákia a magyar kisebbség felszámolása érdekében – miután a nagyhatalmak nem engedélyezték az egyoldalú kitelepítést, csak a lakosságcserét – változatos módszereket vetett be. Kiűzött 36 ezer, 1938 előtt magyar állampolgársággal bíró személyt, internálta a pozsonyi, a kassai, a komáromi magyarokat és lakásaikat elkobozta, 1945–46 telén fűtetlen marhavagonokban 40–45 ezer magyart deportáltak a csehországi Szudéta-vidékre. Beindult a reszlovakizáció, ami lehetőséget adott az „évszázadok során elmagyarosodott szlovákoknak az anyanemzethez való visszatérésre”, ez praktikusan a vagyonelkobzástól és kitelepítéstől való mentesítést és az állampolgári jogok megszerzését jelentette. Az akció során 423 ezer megfélemlített, fenyegetett magyar adta be kérvényét, a hatóságok 327 ezret nyilvánítottak szlováknak.

A nagyhatalmak magyar szempontokat elutasító álláspontja és a felvidéki magyarokat sújtó „nyomásgyakorlás” révén a prágai kormánynak sikerült a magyar kormányt megegyezésre kényszerítenie a határmódosítás nélküli lakosságcseréről. Az egyezményt 1946. február 27-én Budapesten írták alá. A csehszlovák hatóságok annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák önként távozott onnan. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban csak 59 774 szlovák jelentkezett áttelepülésre (holott körükben szabályos toborzó kampány folyt), míg Szlovákiából 76 616 magyart szállítottak át Magyarországra.

1947 áprilisa és 1949 júniusa között szinte naponta vitték a marhavagonok a kijelölt családokat addigi lakóhelyükről. A Szovjetunió teljes támogatását élvező Csehszlovákia a párizsi békekonferencián még azt is el akarta érni, hogy a reszlovakizáció és a lakosságcsere után megmaradt mintegy 200 ezer magyart is egyoldalúan áttelepíthesse, de az amerikaiak vétót emeltek. Egy ideig több ezer magyart tartottak munkatáborokban – az érintett magyarok számát a cseh történészek 30–40 ezerre becsülik.

Csehszlovákia az 1948 februári kommunista hatalomátvétel után, szovjet nyomásra lezárta a beneši kisebbségellenes időszakot. Az 1948. október 25-i törvény visszaadta a magyar nemzetiségűek állampolgárságát, ha hűségesküt tettek. A két ország 1949. július 25-i megállapodása értelmében az áttelepített magyarok vagyona fejében Csehszlovákia elengedte a Magyarország által fizetendő 30 millió dollárnyi háborús jóvátétel hátralévő részét. A kényszeres reszlovakizációs nyilatkozatokat csak 1954-ben érvénytelenítették. A Beneš-dekrétumok hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaadását a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az önálló szlovák állam nem tűzte napirendre.