A kevesebb az új több

Miért? Ha Martina Lubyová döntése volt a hatáskörök megvonása, akkor vagy azért tette, mert felkészületlennek érezte Peter Krajňákot, esetleg azért, mert maga a miniszter nem hozzáértő – vagy mindkettő. Az olvasóra bízzuk annak eldöntését, melyik a jobb alternatíva.

Ha pártdöntés volt az erőcentralizáció, akkor vagy egy eddig rejtett koalíciós feszültség lehet a háttérben, vagy a Lubyovát jelölő SNS érezhette azt, hogy simán lenyeletheti ezt a békát a Híddal.

Miértek helyett egyelőre a következmények vannak terítéken. Eddig a hidas Peter Krajňák felelt a regionális iskolahálózattal kapcsolatos ügyekért, ami azért fontos, mert a magyar alap- és középiskolákat közvetlenül vagy közvetve érintő bárminemű változtatás elvileg az ő irodájából indult vagy legalábbis azon kellett keresztülmennie. Ezután nem így lesz.

A Híd kétféle módon reagálhatott Lubyová váratlan húzására. Vagy a koalíciós tanácson kér elégtételt és visszarendelteti a hatásköröket Krajňákhoz, vagy lenyeli a békát, és kompenzációként olyan csomagot kér, amelyet sikerként tud eladni. Akár erőtlenség miatt, akár azért, mert úgysem látott előrelépési potenciált az oktatásügyben, veszni hagyta a hatásköröket. S ha már nem tudta a párt visszalapátolni a citromot a lóba, megpróbálja progresszív biotermékként eladni. A napokban meg is jelent a Facebookon a párt új üzenete, miszerint „a nemzetiségi oktatás egy megerősített vezérigazgatóság irányítása alá kerül”. Természetesen vezérigazgatóság nincs, csak főosztály, az ennél eggyel alacsonyabb besorolású nemzetiségi osztály pedig már most is létezik. A főosztály értelemszerűen izmosabb egység, ám másfél emelettel alacsonyabb szint, mint az államtitkári. Nemhogy alárendelt helyzetben van, de nincs olyan politikai súlya sem – az államtitkár a miniszter helyettese, nem „csak” egy hivatalnok.

Hiába fog a Híd válságkommunikációja szerint a főosztályvezető ott ülni minden egyes minisztériumi tárgyaláson, az évek óta elhanyagolt oktatásügy az a terület, ahol alkotni kellene, nem csak végigülni a megbeszéléseket. Ehhez viszont koncepció, szakemberek és politikai súly kell. Koncepcióról eddig nem hallottunk. Szakembernek is híján vannak – láttuk, másfél éve milyen nyögvenyelősen állt fel a nemzetiségi osztály szűk csapata is, nem kis részben a nevetséges hivatalnoki bérezés és a bizonytalan kilátások miatt. Politikai súly pedig végképp nincs. Ott, ahol az SNS-es miniszter szó nélkül megkopasztja a politikai jelölt hidas államtitkár hatásköreit, majd éppen egy másik párt által jelölt főosztályvezető elképzeléseit fogja átültetni a valóságba?

Ha pedig megnézzük a szélesebb kontextust – a miniszter vécépapírt csinál a reformkoncepcióból, bedarálja a tárca elemzőközpontját, emellett lassan a kormányciklus feléhez érünk, ami után már politikai akarat sem lesz a változtatásokra – látnunk kell, hogy a sztorinak vége. „Vezérigazgatóság”, főosztály vagy alosztály, egyre megy, az egyetlen feladat a potenciális kárelhárításra szűkül. Hiszen SNS-es vezetőségű és attitűdű minisztériumnál sosem tudni, milyen „ínyencfalat” kerül még az asztalra.