A kedvezmény nem kényszer

Egész oldalas cikket hozott az Új Szó Gondolat című melléklete március elsején. A cikk írója Hushegyi Gábor, témája a kedvezménytörvény. Helyzetértékelése és megállapításai pedig olyanok, amilyenekkel a magyarországi balliberális ellenzék lapjaiban találkozhatunk mostanában. Összeomlott magyar küpolitikáról, válságba jutott szomszédi kapcsolatokról, Orbán Viktor meggondolatlan kijelentéseiről, ártalmatlan beneši dekrétumokról beszél, egyszóval: politikai-diplomáciai Muhit és Mohácsot tár elénk. Mondanivalójának kvintesszenciája pedig az, hogy a kedvezménytörvényt - most kapaszkodj, határokon kívüli magyar! - ránk kényszerítették, ráadásul még diszkriminatív is, mert - mondja - különbséget tesz azok között, akikért létrehozták. A szerző tehát átveszi a státustörvény ellen ágáló szlovák nacionalisták, politikusok képtelen érvelését, és a törvényből kiragadott idézetekkel, paragrafustöredékekkel dobálódzik, hogy megdöbbentő állításait alátámasztani próbálja.

Elszomorító, hogy egy szlovákiai magyar értelmiségi így vélekedik a kezdeménytörvényről, a magyar miniszterelnök kijelentéseiről, sőt az egész magyar kormányról, amely szerinte csak idézőjelben polgári. Nem tehetek róla, de Hushegyi Gábor leírott szavait egy másik Gábor öblös hangján hallom a kajla bajusza alól.

A kedvezménytörvény megalkotása - hibái és hiányosságai ellenére is - történelmi tett volt. Külön öröm, hogy csaknem konszenzussal fogadták el, azaz a magyar parlamenti ellenzék túlnyomó többsége is megszavazta. A kedvezményezettek pedig, az anyaországon kívüli magyarok, örömmel és hálával fogadták. Mindezen tények ismeretében „kényszerstátusmagyarságról“ beszélni, a törvénynek „gyarmatosító filozófiát“ tulajdonítani és a korábbi kommunista ideológiához hasonlítani: nemsak súlyos helyzetfelismerési zavar, hanem otrombaság is.

A kedvezménytörvény: testvéreink felénk nyújtott segítő keze. Nekünk nyújtják, akik évtizedek óta hideg, sodró árban próbálunk megmaradni szülőföldünkön magyarnak. Lehet, hogy ez a kéz még nem elég erős és néha reszket, az is lehet, hogy nem makulátlanul tiszta, hiszen sok szennyet kellett és kell még eltakarítani. Ezt a kezet meg lehet ragadnia, és el is lehet utasítani, mert a kedvezmény nem kényszer. Egyet azonban nem lehet, nem szabad: nem szabad ebbe a kézbe belemarni.

Tolcsvay Antal

Nagykapos