A jobboldal selejtje

Pavol Rusko gazdasági miniszter „csípobol love” válaszolt a szakszervezeti vezetok bejelentésére, amely szerint a munkavállalók érdekvédelmi szervezete politikailag Robert Fico pártját, a Smert támogatja. Rusko közölte, a szakszervezetek ilyen elkötelezettségének az lesz a következménye, hogy hatályon kívül helyezik a háromoldalú érdekegyeztetésrol szóló törvényt.

A jobboldali kormány tagjának vérbo reagálása azt (is) jelenti, hogy véget ért a szlovákiai viszonyok formálódásának az az idoszaka, amikor a politikai elit jobboldali és nemzeti irányultságú többsége képes volt elhitetni a munkavállalókkal, hogy társadalmi rétegek között, vagy nevezzük nevén a gyereket: vagyonosok és nincstelenek között nincs érdekellentét. Ebben közrejátszott, hogy a rendszerváltás után évekig az volt a látszat, Szlovákiában nagyjából kialakult a politikai egyensúly. Hiszen a nagyon stabil MKP, a nagyjából stabil KDH és a kevésbé stabil, szintén jobboldali harmadik párt potenciális ellensúlyaként ott muködik a már nevébol következoen is baloldali SDL.

Ma ott tartunk, hogy a jobboldali kormány a baloldali politikai szervezodés szétzüllesztésében jelentos érdemeket szerzett Peter Weisst nagyköveti kinevezés kilátásba helyezésével javadalmazza. És ott tartunk, hogy miután Weiss és pártvezetésbeli társai a Demokratikus Baloldal Pártjának még a környékérol is kiutálták a munkásokat, illetve a tehetséges fiatal baloldaliakat, továbbá a nem jobboldali gondolkodású magyarokat, a magát szociáldemokratának tekinto Smer az ország legerosebb pártja. Úgy vélem, maximum három év alatt kiderül, hogy Fico pártja mennyire baloldali, mennyire demokratikus, foleg pedig mennyire más, mint a Weiss vezette párt volt.

Pavol Rusko Husák-huszár korában nem tanulhatta meg, hogy az európai szociáldemokrata pártokban nem is nagyon hébe-hóba megesett, a szakszervezeteket természetes szövetségesnek tekintették. És fordítva, a szakszervezetek is a szocdem pártot. Rusko ezt nem tanulhatta, mert errol nem esett szó a konszolidátorok szerkesztette pártoktatási tankönyvben. Természetes, hogy a Rusko formátumú emberek 1989 oszén percek alatt türelmetlen kommunistából buzgó jobboldalivá alakultak át. Ez annyira természetes, mint teszem azt az, hogy egy jezsuita páter csak egészen kivételesen ragadtatja magát ateista politikus melletti szónoklatra. Mielott Rusko kapásból elítélte volna a szakszervezetek vezetoinek nyilatkozatát, a politikus átugorhatott volna Bécsbe, hogy tanulmányozza az osztrák szocdemek és a szakszervezetek viszonyát.

Örvendetes, hogy a gazdasági miniszter javaslatára számos jobboldali politikus óvatosan reagált. Úgy tunik, nemcsak selejtbol áll a koalíció garnitúrája. A munkáltatók szervezete is tamáskodott. Az elobbre nézok tisztában vannak a társadalmi béke értékével.