A jobboldal arca

A 2009-es köztársaságielnök-választás során sokunk számára ő volt a remény. Hinni lehetett, hogy általa legyőzhető a baloldali populizmus. Ő volt az a politikus, akit a jobboldal büszkén kiállíthatott, akinek a nevéhez nem lehetett egyetlen botrányt sem kötni. Végre lett volna egy olyan államfőnk, akire igazán büszkék lehettünk volna.

Ám a dolgok máshogy alakultak. Ivan Gašparovič megverte Iveta Radičovát, de szinte biztos, hogy ennek köszönhetően tudott az ellenzék győzni 2010-ben. Ha nem Iveta Radičová áll az SDKÚ listájának élére, akkor a párt kevesebb szavazatot kap. Radičová az SDKÚ jobbik, emberibb, tisztább arcát képviselte. Az emberek miatta bocsátottak meg Dzurindáéknak. De ugyanígy vezethette volna bármelyik jobboldali pártot is. Lehetett volna akár az SaS vagy a Híd listavezetője.

Az elmúlt egy évben rettentő komoly munkát végzett. Úgy kellett először négy, most már talán hat vagy akár még több pártot egyben tartania, hogy közben a legtöbb helyen pont sajátjai, az SDKÚ-sok tesznek neki keresztbe. Elég csak a kassai adóhivatal ügyére gondolni, de minden hónapra akadna legalább egy ilyen.

Közben az összes jobboldali pártnak tisztában kellene lennie azzal, hogy az arcuk Iveta Radičová. Ő az, akiben a szavazók bíznak, aki utolérte Robert Ficót a népszerűségi listán. Kinek sikerült ez utoljára a jobboldalon? Az, hogy a miniszterelnök népszerűségét nem követi pártja népszerűsége, nem az ő hibája, hanem az SDKÚ többi vezetőjéé. Egyébként pedig az, hogy az SDKÚ most ott van, ahol, ugyanúgy főként neki köszönhető. Ezért a mai szavazáson minden kormánypárti képviselőnek azon kellene elgondolkodnia, hogy elsősorban mivel tartozik a miniszterelnöknek. Ha a félreszavazók meg vannak vásárolva, akkor már késő. Ám ha politikai, hatalmi játszmáról van szó, ami valószínűbb, akkor a politikai kavaróknak illene az orruknál tovább látniuk.

A legfőbb ügyész hivatala nem a legfontosabb poszt az országban, ezért nem kellene megbuknia egy kormánynak. De ebben a helyzetben már csak a bizalomról szól a történet. Arról, hogy beáll-e 76 képviselő a miniszterelnök mögé vagy sem. Ha igen, egy nagy levegővétel után folytathatják a közös munkát. Ha nem, akkor igaza van Radičovának, álljon fel, és hagyja ott az egész bandát. De ettől kezdve a koalíció nem ér szinte semmit. Addig a pár napig, míg szét nem esik.

Nagy András