A játszma még messze nem dőlt el

Ez a háború nem fog hamar véget érni. Lehetnek kevésbé intenzív szakaszok, újratárazás, átcsoportosítás és nekikészülés, de most mindkét fél abban bízik, hogy jobb pozíciókat szerezhet.

Az idő mindkét oldalon sokat számít. Az ukránok abban bíznak, hogy az orosz hátország a szankciók miatt egyre nehezebben szállít majd muníciót, elfogynak a precíziós rakéták, a halott katonák növekvő száma pedig egyre inkább politikailag is kockázatossá teheti a Kreml számára az elhúzódó konfliktust. Egy alkalmas pillanatban talán komoly ellentámadásba is lendülhetnek. És ott van 2024, az orosz elnökválasztás éve, amikor akár egy komolyabb belpolitikai újrarendeződés következhet, ha rosszul mennek a dolgok.

Az orosz oldalnak hasonlóak a számításai. Az ukránokat elzárhatják a tengeri kijáratoktól. Odesszát, ha nem is foglalják el, a tengeren blokád alá vehetik. A vasúti infrastruktúra szétbombázása és az ukrán üzemanyag-ellátás kritikus pontjainak kiiktatása már rövidebb távon eredményt hozhat. A keleti frontra egyre nehezebb lesz leszállítani az ellátást még a katonáknak is, nemhogy a civileknek. Üzemanyaghiány már most kialakult, kérdés, hogy a többi alapcikkel mi történik. Mikor kapcsolnak le atomblokkokat, tesznek végérvényesen tönkre áramfejlesztőket, vagy éppen zárnak el ivóvízkutakat a városi vezetékek ellátásához. A hosszú háború az ő szemükben éppen majd Zelenszkij legitimitását veszélyeztetheti, ha a nép már nagyon szenved, talán hajlandó békét kötni – szól a gondolat a Kremlben. Addig is, Putyin és köre szerint a nukleáris fenyegetéssel, a rengeteg gazdasági válsággal elérhetik, hogy a „Nyugat” ne avatkozzon jobban közbe.

Mindeközben az oroszok által megszállt területeken robog a megtorlás, a deportálások átléphették az 1 millió főt. Egészen Vlagyivosztokig szórják szét az ukránokat, jelenleg 60 „időleges befogadótáborról” tudunk tényszerűen, valószínűleg sokkal több van. Az idő tehát dolgozik az oroszoknak is.

Egész pontosan az a következő hónapok kérdése, hogy ki mennyire tudja a maga javára fordítani ezt. Kaphat-e Oroszország más útvonalon a hadiiparához alapanyagokat és technikát? Az euroatlanti országok lakossága még ősszel is szolidáris lesz-e az ukránok szenvedésével? Milyen áldozatokra hajlandóak? Mit mer még kockáztatni az unió és Washington azért, hogy a fejlődő országokat a maga oldalára állítsa, vagyis választás elé kényszerítse?

A játszma tehát messze nem dőlt el. Éppen a nyitott lehetőségek miatt mindkét fél a folytatásban érdekelt. Mindkét oldal joggal bízhat abban, hogy ha ügyes, akkor a szerencsét megfordíthatja. Így ne számítsunk arra, hogy a nyár Ukrajnában – és így az európai országokban és politikában – nyugalmat hozna. Folytatódni fog a proxyháború, hiszen az alternatíva a forró és közvetlen háború lenne. Kiegyezésre Moszkvával Putyin hatalmának 22. évében nincs sajnos érdemi esély.