A hétfő reggeli címlap

Egy hónappal a választások után s néhány hónappal az önkormányzati voksolás előtt az MKP igazi nagy üzenete az arcokban rejlik. A politikában a szimbólumok megkerülhetetlenek, a párt vereségét az utóbbi parlamenti szavazáson Csáky Pál és Duray Miklós fémjelzik leginkább, Csáky elnökként, Duray stratégiai alelnökként. Nem máglyára való pribékek ők, nem a fejüket kell venni, nekik kell vállalniok a politikai felelősséget és kimondani: mi vagyunk a bűnösök, félrevonulunk, pártbeli tisztségre nem pályázunk. Nem tragédia ez, hanem a józan ész és a választók iránti alázat egyik megfogalmazása. Az új elnök, alelnök lehet a régi OT valamely tagja, hiszen azért a párt közel 110 ezer szavazatot kapott, a megújítás nem úgy kezdődik, hogy mindent a máglyára, a kontinuitást is vinnie kell valakinek. De ha a párt elnöke régi motoros, akkor legalább a második embernek olyannak kell lennie, aki eddig nem volt a címlapokon, nem volt elnökségi tag vagy képviselő. Az exképviselők kapcsolati tőkéje és tapasztalata sem kidobandó, melléjük kellenek azok a fiatalok, akik e sorok írójának reményei szerint léteznek és szeretnének is politikai ambíciójuknak hangot adni. Ha minden jelentős poszton csak régi motorosok lesznek, akár csomagolni is lehet, az utolsó meg lekapcsolja a villanyt. Bármennyire dühösek a küldöttek és bármennyire okosan szeretné mindenki megmondani a tutit (feltehetően saját személyes felelősségét elhallgatva), tudomásul kell venni: a párt életében véget ért egy fejezet, a parlamentből való kiesés van akkora pofon, hogy lehessen őszintén beszélni és új hangokat megütni. Ma már senkit nem érdekel, mennyire jó volt a negatív kampánnyal elfedett program – feltéve, hogy valóban jó volt. Ma azt kell látnia az MKP potenciális választójának, hogy az új valóban újat jelent, hogy a hazai politikai mozgásokhoz ugyanúgy képes viszonyulni egy esetleg konzervatív párt, mint nyugdíjasaink az elektronikus eszközökhöz (csak mellékesen: hány nagypapa csetelt vagy skypeolt már az unokával?).

A szombati tanácskozáson múlik, milyen lesz hazai magyar sajtó hétfői címlapja. A főcím azt sugallja-e, hogy a párt elindult nagyon rövid időn belül megtalálni önmagát és képviseleti lehetőségeit, vagy azt, hogy kár a gőzért, nem tanultak ezek semmit. S nehogy azt hihesse valaki, hogy az MKP esetleges rossz választása hidegen hagyja a politikai elemzőt, hulljon a férgese alapon. Merthogy amíg Szlovákiában a szlovák parlamenti és kormányzati politika nemzeti – mert az! – akkor még nem jött el az ideje annak, hogy a kisebbségi nemzeti politizálást anakronizmusnak nevezzük. Lehet egy politikai megfigyelő jobb vagy bal, konzervatív vagy liberális, nemzeti vagy kozmopolita, annyit még tud, hogy a polgári társadalom alapvetően polgári felfogásának ideje Szlovákiában még nem jött el. Kedves MKP-sok, ha más nem, javító, megújító szándékukat ez a felismerés akár legitimálhatja is.