A Héja és a hiányzó ész

A Héja rendőrségi akció után a Napnál világosabb lett a kép: a főközlekedési főrendőr a beszámolót azzal kezdte, mennyi pénzt szedtek be. A píárgépezet, persze későn, beindult, s így megtudtuk, mennyivel lett kevesebb a baleset és a halott, mint az egy évvel ezelőtti összehasonlítható időszakban. De a kép nem változott: a közlekedésrendészet őrei továbbra sem azon munkálkodnak, hogy milyen a biztonság. Arra tesznek rá. Szankcionálnak, mert erre tanítják őket. A közlekedési törvény KDH által támogatott verziója megbukott, erre a honatyák kitalálták, hogy majd a hegyi mentésről szóló jogszabályban rögzítik a szankciókat és azt, mikor vehető el a hajtási. Tisztelt uraimék azonban agyonszabályozgatni kívánó énjét látszólag nem zavarja a rossz kérdésfelvetés: nem azon kell morfondírozni koalíciós válságokat kerülgetve és a házszabályt becsapva, kitől vegyük el a jogosítványt, hanem azon, kinek adjunk! Az autó 40 km/órás sebesség fölött tömegpusztító fegyver, és gondoljon ki mit akar, az ország legjobban betartott szabályai közé tartozik a KRESZ. Még akkor is, ha a sebesség túllépése nemzeti sport. Jó lenne visszaemlékezni arra, hogy a kilencvenest Európában a hetvenes évek olajválsága miatt vezették be, és nem közlekedésbiztonsági okokból! A német autópályákon sebességhatár nélkül is relatíve kevesebb a baleset, mint a szlovák négysávosokon, miközben Németország autópálya-hálózata inkább hasonlít a szlovákiai csatornahálózathoz – sűrűségében. Pavol Rusko a magas bírságokat emlegeti – igaza van. Csak tegyük hozzá, egyrészt ez a KDH-hoz fűződő viszonyából adódik, másrészt ő majdnem egy új kocsi árát fizette ki Ausztriában, bár jobb lett volna, ha a jogsiját veszik el. A trabantos kétezer koronás büntetés után egy hónapig nem tankol, az újgazdag vígan megkeni a rendőrt, mert a jogsi neki akár ötvenezret is megér. A szabályok akkor jók, ha be lehet őket tartani, az útkarbantartók viszont a kátyú eltávolítása helyett 40-es táblát tetetnek ki. Az útépítés pedig a lenyúlásos állami megrendelések tankönyvi példája. A baj az, hogy a rendőr hatósági eljárás során büntet, nem a bíróságok döntenek. A baj az, hogy az igazi veszélyforrások maradnak, mert ha a kocsik műszaki állapotát vesszük figyelembe, holnaptól leáll a buszközlekedés. Akárhogyan változik a jogszabály, három infarktus után lehet majd kocsit vezetni, és a helyi kiskirály ott parkol, ahol akar. Bárhogy is dönt a tisztelt ház, rosszul fog dönteni, mert nem a lényeget, hanem a szankciót helyezi előtérbe: a halottak száma megmarad, csak többen lesznek dutyiban. Ez ma a szlovák törvényhozás egyik – sajnos jellemző – képe.