A hasznos idióta

Nagyjából ez a logika munkálhat a díjalapító politikusok többségének agyában, Andrej Danko abban különbözik tőlük, hogy nála a kisebbségi komplexust fel kell írni a kórlapra. Hogy a fenti sorok értelmezhetők legyenek a szabadságukról most visszatérő olvasók számára is: az SNS vezetője kilobbizta, hogy a köztársasági elnök mellett évente egyszer a parlament elnöke is állami kitüntetéseket adományozhasson. Mert 2016–2020 között történetesen Andrej Danko a parlament elnöke.

Dankónak elévülhetetlen „érdemei” vannak abban, hogy a történelem szemétdombjára került Szlovák Nemzeti Pártba életet lehelt, és kissé modernebbre és toleránsabbra fazonírozva visszahozta a parlamentbe. Sajnos. Sőt, nemcsak hogy visszahozta, de egyenesen koalíciós arává tette. Ám evés közben jön meg az étvágy, hősünknek ennyi nem volt elég. A választási eredményt, pártja koalíciós kapósságát és a lassan felkúszó pártpreferenciákat látva elhitte, hogy pár év múlva ő válthatja a Smert és Robert Ficót a hatalom legfőbb fokán. Ettől annyira megrészegült, hogy józan ítélőképességét – és az igazi profik erényét: a higgadtságot, ha volt neki korábban – elvesztve hibát hibára halmoz. Századosi előléptetés, parlamenti levélbontogatás, a sor vígan folytatható lenne, és folytatjuk is az aktuális kommentárral: kitüntetésosztogatás. Danko úgy érzi: neki többnek kell mutatkoznia, mint ami, különben belehal. Ő nem lehet csak egy koalíciós pártelnök, egy házelnök, neki több adatott. És pont emiatt nem lesz az, ami szeretne…

A sztori előzményéhez hozzátartozik, hogy a díjosztogatás nem saját fejéből pattant ki. Miután tavaly Andrej Kiska államfő az állami kitüntetések odaítélésénél keresztülhúzta Ficóék számításait (kihúzott pár, a koalíció által preferált nevet a listáról és hozzáírt olyanokat, akikkel a miniszterelnök nem szeret egy légtérben tartózkodni), a Smer olyan törvénymódosítást készített elő, amely „kormányfői díjakat” hoz létre. Danko pedig kapott az alkalmon és kibizniszelte magának: ha a miniszterelnöknek lehet „saját kitüntetése”, lehessen neki is. Ám míg Ficóék eredeti – szintén kisstílű – lépése értelmezhető egy hatalmi-politikai játszma részeként, Danko ismét a kisovis szerepkörébe került. Ő az a kisöcskös, aki idegesen toporzékol: én is kérek egy új kisautót!

Fico pedig többet nem is kívánhat. Az SNS elnöke magát nevetségessé téve elviszi előle a balhét. Nem először. Amikor Danko megtudta, hogy Ficóék a korábbi kormány utolsó ülésén ezredesi rangot kaptak miniszter párttársuktól, saját magának is intézett egy századosi előléptetést. Ezzel és a botrány kipattanását követő amatőr reakcióival magára irányította a figyelmet. Amíg Danko a Smer számára hasznos idiótaként viselkedik, Ficónak nem kell attól tartania, hogy valaki a külső sávból előzi meg.