A hallgatag állam

Azonnal működésbe léptek a kommunista reflexek, mondhatnánk, ha Čech nem lenne fiatal ember ahhoz, hogy ismerje ezeket, és a kommunizmust soha meg nem tapasztalt Egyesült Államokból nem mostanság érkeztek volna olyan hírek, hogy a demokrata kormányzatnak nem szimpatikus konzervatív szervezetek módszeres adóhivatali zaklatásnak voltak kitéve. 

Pedig Daňo nem tett mást, mint kérdezett. Ez a rendszerváltás egyik nagy vívmánya, hogy az állampolgár kérdezhet, anélkül, hogy a szájonvágást kockáztatná (legalábbis elméletileg). Ezt pedig az 211/2000, az információkhoz való szabad hozzáférést garantáló törvénynek, röviden az infotörvénynek köszönhetjük. Ennek megnyirbálására készül most a kormányzat. Igaz, papíron még semmit nem láttunk, de ha valamit egy miniszterelnök nyilvánosan kijelent, akkor vélelmezhetjük, hogy abból rövid időn belül lesz is valami. Robert Fico a Szlovákiai Városok és Falvak Társulásának közgyűlésén kedden arról beszélt, hogy a kabinet módosítaná az infotörvényt. Mindezt arra hivatkozva tenné, hogy az adatigénylők ne zaklathassák az önkormányzatokat – amelyek nem az első számú kedvence ez a törvény –, és az államigazgatási szerveket. Ha minden állampolgár aktívan élne ezzel a jogával, és napi szinten adatigénylési kérelmek tucatjával árasztaná el a köz- és államigazgatást, akkor a törvény jelenlegi formájában valóban alkalmas lenne arra, hogy lebénítsa az állam- és közigazgatást, a hivatalnokok nem tudnák eredeti munkájukat végezni, csak leveleznének az állampolgárokkal. A valóság ezzel szemben az, hogy a törvénnyel legfeljebb néhány tucatnyi aktivista élt, mivel a többséget továbbra is az érdekli, hogy olcsóbb lesz-e a kenyér. (Az pedig azért sem lesz olcsóbb, mert az állam két kézzel szórja a pénzt havercégeknek, erre pedig az említett törvény segítségével rájönni, de azt állítani hogy az infortörvény miatt lesz olcsóbb a kenyér, olcsó demagógia lenne. Legfeljebb lehet.)  Ficoék azt szeretnék, ha a jövőben a hivatalnokok dönthetnék el, mikor jogos egy adatigénylés, ami a kecskére a káposztát tipikus esete. A Katonai Hírszerzés legutóbbi botránya, a Gorilla-ügy és az SIS, a védelmi tárca összes gyanús közbeszerzése, illetve minden, az államtitkokról szóló törvény hatálya alá eső tevékenység  kapcsán láthatjuk, az államnak már most is vannak jó levédett szférái, ahova nem hogy az állampolgár, a parlamenti képviselő is bajosan juthat be. (Ennek kapcsán megmosolyogtató az az ellenzéki demagógia, hogy a Katonai Hírszerzés épületében szeretnének vizsgálódni, hisz tudják jól, hogy az „élő ügyek” aktáiba még ők sem tekinthetnek be.) Ha az állam öncélúan még tovább kívánja korlátozni a közérdekű adatok hozzáférhetőségét, csak idő kérdése, mikor jutunk el oda, hogy aztán már szájonvágás is fog járni a kérdezést követően.