A fránya félautomaták

Az ilyen embert nem szívesen látnánk felelős, döntéshozó pozícióban. Az Európai Bizottságnál a „szakértők” megint elemükben voltak: a Párizs után kiélezetté vált biztonságpolitikai helyzetben megtalálták a nemzetközi terrorizmus elleni harc legfőbb fegyverét. Betiltanák a félautomata fegyverek tartását! Arra, hogy mind a 28 tagállamban górcső alá vegyük a fegyverhez jutás feltételeit, nincs tér, de általánosságban megállapíthatjuk, hogy Európában lőfegyverhez jutni a tagállamok többségében nem egyszerű. Aki már próbált fegyvertartási, ne adj’ Isten fegyverviselési engedélyért folyamodni Szlovákiában, az megerősítheti a fenti mondatot. De például Magyarországon 2004-ig még gázpisztolyt is csak bonyolult, s a bonyolultsággal arányosan költséges eljárással lehetett vásárolni, a viselési engedélyt megszerezni pedig ma sem egyszerű. Az Európa-szerte hozzáférhető fegyverek mezőnyéből kiemelni és bűnbakká kikiáltani a félautomata fegyvereket nemcsak első látásra nehezen érthető, de legalább ennyire nehezen védhető lépés is. (Itt most nyissunk egy terminológiai zárójelet: félautomata vagy öntöltő az a fegyver, amelynek az újratöltéséhez nincs szükség emberi beavatkozásra, a lövéskor felszabaduló energiákat használja a hüvelykivetés, majd az újratöltés elvégzésére. A lövéshez az elsütőbillentyűt újra meg kell húzni, azaz a fegyver csak egyes lövés leadására alkalmas.) Ezekből ugyanis eleve kevés van. Vadászati célokra csak korlátozottan alkalmazhatók, mivel a vadászati törvény tiltja a kettőnél több lőszer befogadására alkalmas félautomata fegyverek vadászati célú használatát. Így, mint Dévényújfalu után, megint azon a pár szerencsétlen sportlövőn szeretnék elverni a port, aki ilyen fegyvert használ. Természetesen a fegyverlobbi azonnal felhördült, és egyáltalán nem kell félteni. E sorok írója a legkevésbé sem szeretne a szócsövük lenni, látnunk kell azonban, hogy a félautomata fegyverek birtoklásának európai szintű korlátozása az egyik legnagyobb látszatintézkedés, amelyet a brüsszeli testülettől az utóbbi időben láttunk. A terroristák ugyanis nem a fegyvervizsga „nyűgét s nyilait”, valamint költségeit vállaló, tisztességes adófizető állampolgárok, akik az otthoni fegyverszekrényükben levő, a rendőrségen bejegyzett fegyverrel indulnak öldökölni. Az elkövetéshez használt fegyvereket jellemzően törvénytelen eszközökkel szerzik be, fegyvervizsgát pedig legfeljebb valamilyen szomáliai kiképzőtáborban tettek. Ellenük, és a feketepiaci fegyverkereskedelem ellen kell küzdeni, nem a tisztességes adófizetőket kriminalizálni.