A Dunának egy a hangja

Amikor harminc éve, még a Duna elterelése előtt jártam Július Bindernél, a vízügyi beruházó vállalat igazgatójánál, már akkor kész terveket mutatott arra, hogyan lehetne majd újra összenyitni a szigetközi és csallóközi ágrendszereket azután, hogy a Duna vizét az üzemvízcsatornába terelik. Aztán 1992-re megépült a magyar kormány által csak papírtigrisként emlegetett C variáns, köbméteres betonkockákkal töltötték fel a Duna medrét még a közös határ előtt, és Szlovákia egyoldalúan üzembe helyezte a bősi erőművet. Az ágrendszerek összenyitását célzó tervek pedig évtizedekre a fiók mélyére kerültek.

Párbeszéd helyett a két ország inkább a Hágai Nemzetközi Bíróságtól várt megoldást, és az ítéletet mindkét fél a másikra nézve gondolta elmarasztalónak. Az ágrendszerek mesterséges vízutánpótlását a főmeder bal és jobb partján ugyan biztosítják valamilyen szinten, de az Öreg-Dunát Rajkától egészen Szapig a sorsára hagyták azóta is.

Három évtizede nincs előrelépés az ügyben.

Nem akarok belemenni abba, kinek lehetett igaza a két ország közül a végletekig elmérgesedett Bős–Nagymaros vitában.

A politika duzzasztotta fel, fűtötte túl nemzeti érzelmekkel, és tette szinte kibogozhatatlanná a vízügyi és természetvédelmi oldalról sokkal konkrétabban leírható kérdést.

Valamikor, még ugyancsak a kilencvenes évek első felében lett volna esély a kompromisszumra az „egy sovány egyezség is jobb egy kövér pernél” jegyében a két ország között, de az akkori környezetvédelmi miniszterek (Keresztes K. Sándor és Josef Vavroušek) javaslatát lesöpörték az asztalról. Jogászok kezdtek vitatkozni arról, amiről vízügyi és természetvédelmi szakembereknek kellett volna. Aki most szeretné kenuval végigevezni, egyszerre bejárni a szigetközi és a csallóközi ágrendszert, Európa legcsodálatosabb szárazföldi deltáját, az „Ezer sziget országát”, nem tudja megtenni.

Az ágrendszereket el kellett zárni az Öreg-Dunától, hogy legalább azokat mentsék. (Hozzá kell tenni azonban, hogy a Dunával a csallóközi szakaszon a vízlépcső nélkül is kezdeni kellett volna valamit, hiszen évtizedek alatt méterekkel ásta mélyebbre magát, és így is, úgy is elszakadt volna a közben folyamatosan töltődő ágrendszereitől.) Arra azonban, hogy az Öreg-Dunát és a csallóközi–szigetközi hullámteret megfelelő műszaki beavatkozással összenyissák, folyamatosan meglett volna a lehetőség. Ahogy most is megvan.

Csak közös akarat kellene hozzá, hogy Szlovákia és Magyarország együtt tudja élvezni a páratlan szépségű vadvízország adta előnyöket. Illetve annyi még: ha valaki tiltakozik egy megoldási javaslat ellen, vázoljon fel helyette egy megvalósíthatót.

Enélkül az előre jutást gátló sorompó örökre zárva marad.