A dolgok rendje

A kísérlet a következőképpen zajlott. Öt majmot helyeztek el egy szobában, amelynek közepére egy létrát tettek, a létra tetejére pedig egy szép, érett banánt. Az egyik majom észrevette a banánt és azon nyomban mászni kezdett felfelé a létrán. Abban a pillanatban a többi négy majmot leöntötték egy-egy vödör hideg vízzel, ami, lássuk be, nem kellemes meglepetés. Ezt rendszeresen megismételték. A majmoknak egy idő után feltűnt az összefüggés és amint egyikük elindult felfelé a banánért, lerángatták és jól megverték. A majmok hamarosan már egyáltalán nem akartak felmászni.

Ekkor a tudósok kivették az egyik majmot, és egy újat tettek be helyette. Az újonc természetesen azonnal elkezdett felmászni a létrára, a többiek meg azon nyomban lerángatták és jól megverték. Szegény hamar megtanulta, hogy hiába van ott a banán, abból csak baj és fájdalom származik, ha megpróbálja megszerezni.

A tudósok ismét kicseréltek egy majmot. Ő szintén azonnal elindult felfelé, és persze ő is megkapta érte a verést, amiben részt vett az a majom is, amelyik mit sem tudott a hideg vizes büntetésről, csak azt tudta, hogy tilos felmászni a létrán.

Ezután a tudósok újabb majmot cseréltek ki, ő is hasonlóan pórul járt. Végül már egy sem maradt az eredeti csapatból, öt olyan majom volt a szobában, amelyek nem tapasztalták saját bőrükön a hideg vizes büntetést, csak azt tudták, hogy valamiért tilos felmászni a létrán.

A hagyományoknak vitathatatlanul fontos szerepe van életünkben. Azonban vakon követni a szokásokat legalább akkora butaság, mint mindent a nulláról kezdve próbálni értéket teremteni a világban. Számomra ez a kísérlet a befolyásolhatóságról, a gondolkodás nélküli, vakon engedelmeskedésről szól, és azt mutatja, hogy soha ne fogadjunk el semmit csak azért, mert ez „a dolgok rendje”. Mindig merjük megkérdőjelezni az igazságnak kikiáltott állításokat, és főként próbáljuk megérteni azokat. A kitaposott út mindig a legjárhatóbb – csak nem biztos, hogy jó irányba vezet. Merjük járni a saját utunkat.