A divat mocsarában

Érdekes paradoxon, hogy a szlovák úgy mondja: új lábbelit kap az autó, jegyezte meg pisztáciát feszegetve Bandika. Valóban érdekes, de nem paradoxon, bólintott Ervin. Már a gépek is öltözködnek, tette hozzá, majd folytatta okfejtését a világ ruhatermelésében kialakult helyzetről, mely szerinte tarthatatlan. Nem lehet tovább folytatni a tevékenységet, melynek eredménye, hogy a világ egyik részén fillérekért dolgoznak felnőttek és gyerekek, hogy az olcsó divatárut az egyre növekvő kereslettel bíró országokban az emberek meg tudják venni, nem sokkal később pedig kidobják, hiszen mindjárt itt az új kollekció, ami szintén nagyon olcsó. Most pedig a H&M nevű svéd gigaruhagyártó borzolja a borzolnivalót azzal, hogy időnként eléget tizenöt tonna ruhát. Olyanokat, amelyeket még senki nem viselt – emelte fel mutatóujját Ervin. Hát és mit csináljanak vele? – nyúlt ismét pisztáciáért Bandika. Szórják szét a sivatagban, hátha betemeti a homok? Vagy lőjék ki a világűrbe, hogy a fázós földönkívüliek felöltözhessenek? Ez hülyeség lenne, hiszen talán nem is az ő méretük. Ervin nagyon mérges lett, mert tudta, hogy Bandika pontosan érti a problémát, csak megjátssza a hülyét, hogy felidegesítse őt. Szerintem nem az a kérdés, miért égetik el, miért dobják ki, hanem hogy miért gyártják le – folytatta végül. Az embereket nyugaton rászoktatták az olcsó ruhákra, és mivel mindenki a nyugati életstílust majmolja, most már mindenki rászokott az olcsó ruhákra. Csak hát míg Szlovákia vagy Magyarország ruhaipari étvágyát kielégíteni nem nagy varázslat, komoly globális erőforrásokat igényel az olyan piacok kiszolgálása, mint India, Brazília, vagy Törökország. Ha meg nem fogy el, aminek el kellene, vagy sok a hibás, előfordulhat, hogy az illetékesek kénytelenek itt-ott elégetni tizenöt tonna ruhát. Már nem az van, mint az Újszövetségben, hogy ha két köntösöd van, add oda egyiket felebarátodnak, hiszen a felebarátnak nem kell, ugyanis van neki is biztosan, rengeteg. A jelenségre találták ki a fast fashion szót, amit a gyorséttermeket jelölő kifejezésből (fast food) klónoztak. 

Tivadar közben elkészült az abroncscserével, és ki is egyensúlyozta a kerekeket, hogy a tengelyen ne rázkódjanak, ne üssenek. Én olyat is hallottam – szólt be Bandika Škodájának félig lehúzott ablakán Ervin – hogy az embereknek manapság már annyira nincs idejük, hogy nem is mennek ruhaboltba, hanem internetről rendelik meg a kívánt ruhát a saját méretükben, plusz két ugyanolyan kisebbet és nagyobbat, otthon felpróbálják, ami jó, meghagyják, ami meg nem, visszaküldik. Most már mindent értek, tekerte fel az ablakot Bandika, majd újra leengedte, hiszen úgy a kiköpött pisztáciahéj nem távozik az utastérből, hanem visszapattan a sofőrre.