A depresszió oka a hatalomnélküliség

A másik megismerése nem egyszerűen fáradtságos, hanem ijesztő, mert mindannyian annyira különbözünk egymástól, hogy azt fel sem tudjuk fogni. Egy kultuszfigurává lett pszichoterapeuta – Feldmár András

Az előadásain mindig tömeg van. Nemrég Pesten is, és 1992-ben Debrecenben is, amikor egy évre hazajött Kanadából és a Tudatállapotok szivárványa címen tartott sorozatot, amelynek anyagát kötetben is kiadta. Kultuszkönyv lett, mint ahogy a könyv alapján készült film is Fliegauf Benedek rendezésében. Sokan utálják, sokan sarlatánnak nevezik. Feldmár András 56-ban 16 évesen ment el Kanadába, előbb matematikus lett, aztán pszichológus, 35 éve foglalkozik pszichoterápiával.

Nézetei meggyőzőek és felszabadítóak, amennyiben szétrúgják a mindenható tudományt, a mindentudó pszichológia és pszichiátria nagyképűségeit, de éppen ezért zavarba is ejtők. Az ember őt hallgatva hajlamos azt gondolni, hogy a kinti bajok és a belső őrületek kapcsolata talán mégsem ennyire egyszerű. De a lényege annak, amiről beszél mégiscsak az, hogy figyelem, türelem és sokkal több szeretet kellene egymáshoz, és ez rendben van, és ha ez rendben van, ki bánja akkor, hogy mit csinál vagy mit nem csinál a tudomány.

Feldmár Andrásnak most Apró részletekben címmel jelent meg könyve, melyben olyan írások vannak, amelyek egyszer már nyilvánosságra kerültek, méghozzá a vancouveri elmebetegek újságjában. Az újságot olyan betegek alapították, akik túlélték a kezelést, és harcolni akarnak a pszichiátria elnyomó tendenciái ellen.

Feldmár András elhatárolja magát az ilyenfajta elnyomástól. „Én elhatárolom magam mindenféle technikától. Hogyha egy emberrel találkozom, akkor meg akarom ismerni, ezt egy pszichiátertől tanultam. A mesterem egy skót pszichiáter volt és őtőle tanultam azt, hogyha együtt vagyok valakivel és szeretettel és figyelemmel vagyok vele, akkor le tud lassulni annyira mindenféle tudatállapotból, hogy ne féljen, hogy ne izguljon, hogy egy pillanatra ne érezze egyedül magát, és minden olyan tünet amit a pszichiáterek felsorolnak, és betegségnek nyilvánítanak, eltűnik. Tulajdonképpen olyan, hogy elmebetegség nem létezik. Vagy az embernek agybaja van, vagy pedig problémái vannak az élettel."