A demokráciáról...

Bár ez a vita is számos esti beszélgetés tárgya lehet a Kárpát-medencében, ám ami a nagyobb társadalomfejlődési ívben érdekes, az az, hogy vajon a demokratikus intézmények iránti érdektelenség miben gyökerezik. Ez ráadásul nem oldalspecifikus, az Európai Értékkutatás (EVS) adatai szerint is egyenlő arányban találunk európai szinten radikális jobb- és baloldaliakat, akik nem demokráciapártiak, míg a többség a mai napig akarja ezt a rendszert, az összes hibájával együtt.

Különböző politikusok ezeket az elégedetlenségi hullámokat meglovagolják, hozzá ellenségképet tesznek, vagy csak pragmatikus pénzosztást, ami épp belefér. Itt is nagy nyúlüreg nyílik a populizmus értelmezéséről, a demokráciát lebontó vezetők karaktereiről és motivációiról.

Végső soron mégis az a legfontosabb és leginkább releváns kérdés, hogy a társadalmi többség hogyan viszonyul mindehhez. Miben tudja érzékelni a többéves, néha évtizedes folyamatot, intézmények visszaszorulását vagy a mi régiónkban akár a megszilárdulás hiányát? Legyen ez bíróság vagy adóhatóság, tömegközlekedés vagy uniós szervek.

Vajon a demokratikus berendezkedés iránti vágy mennyire korrelál a társadalomban zajló egyéb folyamatokkal? Nem vágjuk-e szét túlságosan e vizsgálatokat? Hiszen a fogyasztói társadalom kiépülése zavartalan volt (szemben a politikai intézményekkel), és ez magával hozza az individualizációt, a képernyőidőre cserélt közösségi időt és a régi, offline társadalmi pillérek eljelentéktelenedését (legyen ez egyház, politikai párttagság vagy más szervezet).

Ezeknek a fórumoknak a csendes, évtizedes eróziója alighanem hozzájárul a demokratikus attitűdök változásához, mint a társadalom közegészségügyi állapotához is. Ez utóbbiról Máté Gábor is ír, többek közt, számtalan civilizációs betegséget a társadalmi struktúrák számlájára írva, mintsem genetika vagy egyéb, szűken vett patologikus okokra vezetve.

Nehéz, de muszáj horizontálisan szemlélni a demokratikus intézmények iránti igény kérdését is. Próbáljuk meg a többi társadalmi alrendszer hatását is odaképzelni egy-egy vasárnapi ebédnél zajló vitában, meglátják, fel fogja dobni a megszokott érvek mellett a beszélgetést.