A cselekvés szombatja

Idős emberek tekintete, mozdulata tűnik elő emlékeimből. Köztük az apámé, aki ilyenkor, november tájt, kilencvenévesen is kitámolygott a kertbe, facsemetét ültetni. Mindannyian jól tudták, már nem adatik meg nekik, hogy a gazda szemével gyönyörködjenek abban, ahogy a fatörzs megerősödik és amikor már lombkorona díszíti. Mégis tették a dolgukat abban a szent hitben, hogy gyümölcseit legalább az utódok élvezhetik.

Itt és most sokban hasonlatos a mi helyzetünk és erkölcsi kötelességünk. Szombaton az urnákhoz szólítanak mindannyiunkat. E hét végén szabad elhatározásunkból segédkezhetünk abban, hogy végre Szlovákiában is erősödjék az önkormányzati elvre épülő néphatalom, amely máig a legzsengébb térségünkben. Sokféle kétely és kiábrándultság tarthatna vissza bennünket, hiszen nálunk fölöttébb mostohán bánnak tisztességgel, szakérte-lemmel. Gátlástalan szerencselovagok dézsmálják a több generáció munkájával kivajúdott földi és társadalmi javakat. Olyanok, akik nem vetnek, nem aratnak, hanem milliókat, milliárdokat kaszálnak. Végre megkezdhetnénk ezeknek a kufároknak a kiebrudalását mindenféle hatalomból.

Akik még tamáskodnak, hogy mindez reménytelen próbálkozás és semmi értelme voksolni, hiszen itt úgysem változik semmi, nézzék csak jól meg a HZDS–Smer–SDĽ–SOP pozsonyi koalíció valósággal ránk vicsorgó óriásplakátjait, amelyeken valamiféle többség nevében szállnak harcba, értelemszerűen a kisebbség ellen. Mi, szlovákiai magyarok is kisebbség vagyunk, mégha nem is önszántunkból. S ne engedjük el a fülünk mellett Robert Fico újabb huhogásait, aki ismét magyarellenes veszélyre hivatkozva hergeli a szlovák választókat, otthon ne maradjanak, nehogy a nyitrai vagy a nagyszombati megyei önkormányzatban, netán még máshol is, meghatározó politikai súlyuk, szavuk legyen a magyaroknak.

Vegyük már észre, hogy sokan, nagyon sokan vannak, akik igyekeznek még a szülőföldünkről is kiszorítani, a meghatározó döntésektől minél távolabbra tartani bennünket. Nincs hát helye a kiábrándult vagy közönyös legyintgetéseknek.

A cselekvés szombatja virrad ránk. Apáink, elődeink üzennek nekünk, hogy mindnyájunknak el kell mennünk. Mert ha olyan rátermett, becsületes jelöltekre voksolunk, akik nem a gyűlölködést szítják, hanem az észérveken alapuló együttműködést szorgalmazzák, akkor erősödhet az esély, hogy már a mai nemzedék is megízlelheti a tartós gyökeret eresztett szlovákiai demokrácia gyümölcseit.