A bűvös 5,1 százalék

Ez az elmúlt napok tanulsága. Sokáig lassan hömpölygött az elnökválasztási kampány, a koalíciós botrányok és az alkotmánybírók meg nem választási színjátékának szélárnyékban, mígnem a múlt héten sebességet váltottak a szereplők és rájuk zúdultak az események. A képlet az elmúlt napokig így nézett ki: van egy rakás jelölt, a jobboldalon Robert Mistrík vezet, a nagy kérdés pedig az lesz, Štefan Harabin jut-e be a smeres indulóval a második körbe. Aztán egy csapásra minden megváltozott. Mistrík nincs, Zuzana Čaputová az egyetlen releváns jobboldali jelölt és utcahosszal vezet a többiek előtt, Maroš Šefčovič lohol az eredmény után, Harabin pedig látszólag lemaradt, de a látszat olykor csal. A mezőny pedig kettészakadt. Az említett első három jelölt érhet el kétszámjegyű eredményt, a többiek örülnek, ha elérik az 5 százalékot. Utóbbi adatnak főként a magyar ügyek közeljövőjével kapcsolatban lehet súlyos relevanciája. 

Mistrík beleesett a saját csapdájába. Addig ismételgette a „gyengébb lépjen vissza az erősebb javára, mert itt a Harabin” mantrát, míg muszáj volt megadnia magát a felmérések számmisztikájának, különben teljesen hiteltelenné válik. A választásokat nem lehet óriásplakátokkal megnyerni, az utóbbi hetekben váltania kellett, ám ő enerváltnak, sablonosnak, valós üzenetek nélkülinek tűnt. Az már biztosnak látszik, hogy nem a Smer és Harabin csap össze a második körben, ám arra még nem vennénk mérget, hogy a volt főbíró nem jut tovább. Ha sikerül az „alternatív oldalt” összefognia és lecsippent valamit a Smer és az SNS táborából is, megelőzheti az unalmas Šefčovičot. Ezzel viszont Čaputová dolgát könnyíti meg a második körben.

A felmérések másik nagy újdonsága, hogy az esélyesek mögött űr keletkezett, a korábbi 5–10 százalékos mezőny futhat a legkevésbé kínos eredmény után, és minden körülmény ellenük dolgozik. Ez érvényes Bugár Béla esélyeire is – megköszönheti tanácsadói munkáját, akik elhitették vele a kétszámjegyű eredményről és továbbjutásról szóló víziókat.

A bajt érzékelhette a csapat is, a pánik jele a kampány magyar irányba fordítása – növekményre leginkább innen számíthat.

Míg eddig kínosan ügyeltek rá, Bugár nehogy bekerüljön a magyar jelölt „etnikai skatulyájába” – ami éles ellentétben áll a „párt DNS-ével” –, most saját csapata tuszkolja oda. Ezzel a kommunikációval szembe mennek mindazzal, amit a 2014-es elnökválasztás során, vagy akár csak pár hónapja állítottak, s amit eddig a Híd paneljei hirdettek (nem a pék nemzetisége számít, a liberális szlovákok ugyanúgy képviselik a magyar ügyeket stb). A választás dél-szlovákiai eredményei mutatják meg, mennyire lett hiteles a fordulat.
 

A bűvös szám az 5,1 százalék. Ennyit szerzett öt éve Bárdos Gyula egyedüli magyar nemzetiségű jelöltként, és e körül mozog most a Híd támogatottsága. 

Ha ennél kevesebbet kap Bugár (két felmérés már ezt jelezte), annak katasztrofális következményei lehetnek a pártra és elnökére nézve. Ebben a kontextusban utólag bölcsnek tűnik Menyhárt József döntése, aki inkább otthagyta a terepet, bővítve a jobboldali potenciált. Egy hétig a konkurencia kínos megjegyzéseit kellett olvasgatnia, ám március 16-án már nem neki kell magyarázkodnia, s ha kitart a múlt heti felmérések által felskiccelt tendencia, akkor, ahogy a klasszikus mondaná, már csak egy kávét kell kérnie…

Ha az MKP beáll Čaputová mögé (ami a Mistrík javára történt visszalépés logikus folyománya lenne), akkor az első forduló várt, és a második kör remélt győztesének támogatója lehet, míg a Híd március 16-án nagy eséllyel megégeti magát, egy Čaputová–Šefčovič meccsben pedig koalíciós megkötései miatt nem támogathatja az ellenzéki jelöltet – így lemaradhat mindkét győztes csoportképről. Ezzel önmagában persze az MKP nem sokat nyer, a Híd viszont annál többet veszíthet, magyar fronton ugyanakkor a május végi EP-választás lehet sorsdöntő.