A bizalom hiánya

Vagy a Smerre szavaz, vagy senki másra. A HZDS másfél év alatt szinte teljesen eltűnt a süllyesztőben, biztosra vehető, hogy a 2012-es választásokon már nem rúg labdába. Kérdéses, hogy az SNS bejut-e a parlamentbe, de soha nem jut már vissza a dicső tíz százalék környékére. Főleg Robert Fico személyes karizmájának köszönhetően a választások előtt ott már komolyabban nem gondolkodik senki, tudják pár ciklusra előre, pontosan merre vezet az út.

A jobboldalon ennél sokkal nehezebb, kaotikusabb, mondhatni katasztrofális a helyzet. Ahelyett, hogy örülni lehetne annak, hogy megvan a szavazás szabadságának lehetősége, a teljes felaprózódás látszódik. A jobboldali szavazónak legalább 4, de inkább hat párt között kell döntenie, és ha olyan fontos kritériumokat is maga mögött tud, hogy Istennek helye van-e a politikában, s az európai közös pénzpolitika jó-e vagy sem, még mindig marad kettő, de van, hogy három választási lehetősége. És ebben a helyzetben még abban sem lehet teljesen biztos, hogy ez a jobboldali párt valóban jobboldali politikát folytat-e mondjuk az elkövetkező ciklusban, vagy esetleg a Smernek lesz a következő mátkája. Némileg a pártok bizonytalansága is érezhető, hiszen keresztbe-kasul „csalódtak egymásban” az elmúlt másfél év alatt, és semmire sem vágynak jobban, mint egy kiszámítható, biztos partnerre. Ez a leginkább a KDH-n látszik, melynek vezetői egyre barátibb hangot ütnek meg a Smerrel, miközben még három és fél hónap van a választásokig. Így elképzelhető, hogy a végén megvalósul a keresztény–szocialista, munkás–hívő kormány. De természetesen nem ez az egyetlen variáció, a politikusoktól hallottunk sokfélét, sőt nagyon kevés volt az a variációt, amit eleve kizártak a pártvezetők. Simán elképzelhető az, ami több nyugati demokráciában is megtörténik időnként: bár a Smer győzelmét mindenki előre elkönyveli, de az, hogy a választások után kivel alakít kormányt, csak a választások után kezd kikristályosodni. Ez egyébként azért érdekes, mert a 2010-es helyzethez képest, amikor a jobboldali pártok megverték a Smer–SNS–HZDS koalíciót, senkinek sem jutott volna eszébe összeállni Robert Ficóval. Az elmúlt másfél évben a Smer háza táján szinte semmi sem változott, mégis hirtelen majd mindenki számára egyre elfogadhatóbb partner lett. A változás a jobboldalon történt. Eltűnt a kölcsönös bizalom, és ez elég volt ahhoz, hogy a Smer újra pozícióba kerüljön. Milyen könnyű és milyen szomorú.