"A bibliai méretű katasztrófa"

- Élesen bírálta az indiai hatóságokat az újdelhi sajtó amiatt, hogy nem vették komolyan a vasárnapi földrengéssel, illetve az azt követõ szökõárral kapcsolatos figyelmeztetéseket.

Az Indiai-óceán térségében történt természeti katasztrófa továbbra is a sajtó vezető témája.

A londoni gazdasági lap, a Financial Times vezércikke arról ír, hogy az áldozatok száma elérheti a százezret. Jelenleg az egyik legnagyobb probléma a segélyakciók kordinálása a hatalmas területen, ahol az ENSZ becslései szerint közel 5 millió ember maradt élelem, víz és fedél nélkül. A segélyek eljuttatásával a rászorulókhoz máris komoly gondok vannak - a szumátrai Aceh tartomány fővárosában, Banda Aceh-ben az élelmiszeresdobozok a reptéren állnak kiosztásra várva, miközben a segélyszervezetek munkatársai a kirakodás lassúságára panaszkodnak. Sri Lankán pedig a kormány ismerte be, hogy nem boldogul a külföldi orvoscsoportokkal és segélyekkel.
A Financial Times a kormány katasztrófaelhárítási kordinátorát, Tilak Ranaviraját idézi: "Példátlan méretű támogatást kapunk külföldről, olyannyira, hogy képtelenek vagyunk kezelni mindezt". Eközben a világ gazdagabb országai a segélyek kereteit állapítják meg. Az Egyesült Államok, Japán, Ausztrália és India koalícióra léptek az áldozatok megsegítése érdekében. A német kancellár pedig olyan kezdeményezést tett, amely befagyasztaná néhány érintett ország államadósságának visszafizetését, például Indonézia és Szomália esetében.

A Guardian azt elemzi, mekkora összeg kellene a régió teljes talpraállításához. A világ 30 leggazdagabb országa eddig 250 millió dollárnyi segélyt ígért. Az ENSZ számításai szerint azonban mintegy 10-15 milliárd dollárra lenne szükség ahhoz, hogy a dél-ázsiai térség visszatérhessen a normális kerékvágásba. Egyedül Indonézia, a legsúlyosabban érintett ország 145 millió dolláros kérelemmel fordult a nemzetközi közösséghez, amely csak a legszükségesebb első kiadásokat fedezné Aceh tartományban és Szumátrán, ahol a katasztrófában elhunytak száma elérheti a nyolcvanezret is. A Guardian Juszuf Kalla indonéz alelnököt idézi, aki úgy véli, "ez az összeg még nem foglalná magába a helyreállításra fordítandó pénzt, mindössze ideiglenes menedékhelyekre, élelmiszerre, gyógyszerre és a telekommunikáció-, valamint az áramellátás beüzemelésére lenne elegendő."

A londoni Times egy svájci üzletember személyes tragédiáján keresztül próbálja érthetőbbé tenni az iszonyú katasztrófát. Josef Vavrina és felesége egy Bern melletti faluból utaztak Thaiföldre vakációzni. Később Marie holtteste egy volt az 1800-ból, amelyet a Khao Lak üdülőhely strandján találtak meg. Az áldozatok döbbenetes mennyisége eleve kizárt bármiféle hazaszállítást. Így Vavrina, még mindig sortban és szakadt pólóban tegnap egy buddhista templom udvarán véggignézte, amint Marie földi maradványai hamuvá válnak egy halotti máglyán. Az áldozatok rokonainak többsége azonban nem vehet személyesen búcsút halottaitól. Sok helyen már nem is számolják a holttesteket, szó sem esik azonosításról vagy valamiféle regisztrálásról. Mint egy francia önkéntes a Times-nak elmondta, szinte lehetetlen megállapítani a halottakról, ki honnan származhat, mivel a testek már felismerhetetlenek. Az esetleges járványok elkerülése végett a hatóságok igyekeznek mielőbb eltemetni az áldozatokat.

Az Independent úgymond "a bibliai méretű katasztrófától" indíttatva segélyakcióra hív fel. A lap szerint a természeti csapás sújtotta országok olyan paradicsomi üdülőhelyek voltak, ahol a gazdag országokból érkezők egyesülhettek a harmadik világgal - eleinte a pihenés és szórakozás vezérelte a találkozást, az utóbbi napokban pedig a tehetetlenség érzése. De van egy óriási különbség -írja az Independent. " A gazdag országokból származó túlélők hazarepülnek, a biztonságos és kiszámítható otthoni körülmények közé. A helyi milliók pedig ottmaradnak, anélkül, hogy lenne otthonuk, ahová hazatérhetnek, számukra semmi nem biztos vagy előre megjósolható többé. És mindeközben rettenetes szükséget szenvednek". A lap ezután részletezi, mekkora adományösszeg mire elegendő: 15 fontból 125 embert lehet ellátni meleg étellel. 25 fontból időleges menedékhelyet és élelmiszercsomagokat lehet venni két családnak, két héten át. 50 fontból 10 család számára lehetne vízhatlan ponyvából búvóhelyet összetákolni. 100 font pedig elég lenne 60 család alapvető élelmiszercsomagjára, 1 hónapon keresztül.

A lapszemlét Sátori Kriszta állította össze. (BBC)
Bírálat és előretekintés a nemzetközi sajtóban a szökőár után

Az Indian Express egyebek között beszámolt arról, az indiai légierő helyi idő szerint már kora reggel tudta, hogy az országhoz tartozó két szigetcsoport, Andamán és Níkobár víz alatt van, a védelmi minisztériumot azonban csak jóval később tájékoztatták minderről.

A kommunikáció polgári oldalon sem funkcionált jobban. Az indiai meteorológiai szolgálat táviratban értesítette ugyan az illetékes tudományos minisztert, csak éppen nem a hivatalban lévőt, hanem annak elődjét.

Kijutott a bírálat az indiai kormánynak is. A kabinetet állítólag már kora délelőtt értesítették a katasztrófáról - akkor már több ezer halott volt -, a kormány válságstábja azonban csak két és fél órával később ült össze.

Előretekintést sürgetett a francia sajtó a történtek nyomán. A párizsi Libération egyebek között arról írt: százezer halott és több millió tönkretett élet kellett ahhoz, hogy a nemzetközi közösség rádöbbenjen eddigi szűklátókörűségére. A történtek nyomán - George Bush amerikai elnökkel az élen -

az egész világ azt ígéri, hogy egy globális előrejelző rendszert fejleszt ki. A szolidaritás önmagában nem elegendő, előretekintésre és hosszú távú beruházásokra van szükség, a most felkínált néhány millió dollár és euró messze nem elegendő - írta a lap.

A konzervatív Le Figaro ezzel szemben arra figyelmeztetett, hogy a segély egyben a hatalmi politika eszköze. Az újság rámutatott: az Egyesült Államok, a világ legerősebb ipari országa 15 millió dollárt kínált fel segélyként a katasztrófa áldozatainak, s ez az összeg csupán töredéke annak, amibe az iraki háború egy napja kerül. Bush elnök sietett korrigálni mindezt és a segélyezés céljából egy nemzetközi koalíció létrehozását jelentette be, ennek azonban nincs ára.

Az olasz La Repubblica arra hívta fel a figyelmet: egy ilyen végzetes és globális tragédia idején nincs helye a viszálykodásnak és még inkább nincs helye annak, hogy a segélyezést bármely ország politikai eszközként használja.

Helmut Kohlt a második világháború pusztításaira emlékeztette a dél-ázsiai szökőár katasztrófája

A második világháború pusztításaira emlékeztette Helmut Kohlt a dél-ázsiai szökőár, amelyet a volt német kancellár egy Srí Lankai-i hotelben élt át.

Erről Kohl a Bild-Zeitungnak számolt be csütörtökön adott nyilatkozatában. A 74 éves volt kancellár hangsúlyozta, hogy a történtek, illetve a járványveszély ellenére Srí Lankán marad, mert úgy véli, hogy szükséghelyzetben nem hagyhatja el a térséget.

A korábbi kancellár a vasárnapi szökőár idején egy thalpei szállodában tartózkodott, a különösen erőteljesen sújtott Galle város közelében. Szavai szerint a katasztrófa idején történtek az általa fiatalon átélt második világháború bombatámadásainak pusztításaira emlékeztették őt. "Nem tudtuk felfogni, hogy házak másodpercek alatt tűnnek el. A tenger mindent magával sodort. Úgy nézett ki minden, mint egy súlyos bombatámadás után" - fogalmazott az egykori kancellár, aki 1982 és 1998 között állt a német kormány élén.

Helmut Kohlnak szerencséje volt, hogy szobája a szálloda harmadik emeletén volt. "Csak amikor azt láttuk, hogy a hotel első és második emeletét elárasztotta a víz, akkor kezdtük felfogni a katasztrófa méreteit" - mondta a korábbi kancellár, akit két nappal a katasztrófa után egy helikopterrel a főváros, Colombo közelébe menekítettek, ahol most is tartózkodik.

"Itt maradunk, hogy tanújelét adjuk annak: az országban az élet visszatér a normális kerékvágásba, s Srí Lankának van jövője" - jelentette ki Kohl, aki mindenekelőtt a katasztrófa által sújtott gyermekek megsegítését kívánja előmozdítani.

"öt-hat egyidejű katasztrófával felérő csapás"

A dél-ázsiai szökőár olyan méretű csapás, mintha a világot egyszerre öt-hat, önmagában is hatalmas természeti katasztrófa sújtotta volna - írta csütörtöki cikkében az egyik vezető brit segélyszervezet programigazgatója.

Raja Jarrah, a Care International UK vezető tisztségviselője a The Timesban azt írta: a nagy nemzetközi segélyszervezeteknek már volt dolguk olyan éhínségekkel és szárazságokkal, amelyek egyszerre több országot érintettek, de a mostanihoz fogható katasztrófával még nem találkoztak.

A szakértő szerint a segélyszervezeteket a szökőár logisztikailag is szokatlanul nehéz feladat elé állította. A jórészt előrelátható afrikai éhínségek, aszályok, vagy a bangladesi áradások esetén ritkán adódnak szállítási problémák, mivel ezek ciklikus jelenségek, és a szervezetek előre fel tudják halmozni az érintett környék közelében a szükséges ellátmányokat.

A hidakat, átkelőket, szállítóeszközöket elsöprő szökőár azonban a segélyszállítmányok eljuttatásának szempontjából szinte ismeretlen jelenség - írta a Care International brit igazgatója.

Ugyancsak a csütörtöki The Times szerkesztőségi cikkben fejtette ki azon véleményét, hogy hasonló kataklizmák esetében nem a kormányok, hanem az egyének feladata lenne az adakozás. Ha ugyanis a kormányok vállalják magukra ennek felelősségét, az állampolgárok úgy érezhetik, hogy mivel az állam az ő adójukból fizet, ez felmenti őket az egyéni segítségnyújtás felelőssége alól.

A brit kormány által adományozott 15 millió font azonban adófizetőnként mindössze 50 pennynek felel meg, miközben a britek az idén 268 milliárd font készpénzt költöttek el az üzletekben, és további 269 milliárd fontnyit vásároltak hitelkártyájuk terhére - áll a vezető konzervatív brit napilap csütörtöki vezércikkében.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) válságkezelési igazgatója, David Nabarro a baloldali The Guardiannek szintén azt mondta: nagyon tart attól, hogy a külvilág nem fordít kellő figyelmet a dél-ázsiai katasztrófára. "Egy dolog számolni a halottakat és szemlélni a megrongált szállodákat, a fő feladat azonban a tragédia által érintett emberek életben tartása lenne" - fogalmazott a WHO illetékese.

A The Guardian szerint a világ 30 leggazdagabb országa eddig összesen 250 millió dollár segélyt ajánlott fel, jóllehet az ENSZ és a nagy befektetési bankok szerint is 10-15 milliárd dollárba fog kerülni a katasztrófa sújtotta térségek újjáépítése.

A vezető baloldali brit lap ugyanakkor helyszíni riportban számolt be arról, hogy a thaiföldi Phuket épségben maradt részein üdülő külföldieket nemigen érdekli, mi történt nem messze tőlük. Négy nappal a több tízezer halálos áldozattal járó katasztrófa után Phuketben és a környező üdülőhelyeken, például Patongban az élet jórészt visszatért a szokott kerékvágásba, a bárok újra nyitnak, az Rolex órákat "bagóért" kínáló bazárok zsúfoltak, és turisták özöne érkezik a repülőgépekről egyenesen a tengerpartra.

A phuketi Hilton szállóba szerdán kétszáz új vendég érkezett, és csütörtökre is ugyanennyit vártak. A The Guardian szerint "úgy tűnik: süket fülekre talált a thai kormányfő felhívása, hogy az ország öltözzön feketébe, és tekintsen el az újévi vígasságoktól".