A beneši szindróma feltámadása

A megszólalás időpontja helyénvalónak tűnik, hiszen lassan rá kell hangolni a szlovákiai magyarokat a közelgő választásokra. Mindez érthető és demokratikus közegben elfogadható gyakorlat, ugyanakkor a Beneš-dekrétumokat most nem kellene politikai csatározások tétjére alacsonyítani, mert erkölcsi és gazdasági hatásuk nem hasonlítható egy párt imidzsének ingadozó értékrendjéhez. Az Edvard Beneš nevével fémjelzett elnöki dekrétumok most, negyvenhét év távlatában nemzetközi jogi és az érvényes szlovákiai jogrend értelmében elemezhetők, alapszinten négy kérdéskör vetületében:

1/ a kollektív bűnösség elve az elnöki dekrétumok megfogalmazásában és a kísérő SzNT-határozatok értelmében

2/ a nemzetközi jog, valamint a békeidőkre vonatkozó katonai konvenciók meghatározásai alapján mely elnöki dekrétumok és vonatkozó SzNT-határozatok merítik ki a népirtás (genocídum) kritériumait

3/ a dekrétumok végrehajtó rendelkezéseinek 1945 és 1955 közötti felülvizsgálása mellett bizonyítandó a jogfolytonossá tételük, különös tekintettel a rendszerváltozás óta hatályos föld, illetve kárpótlási törvényekben, valamint az 1998 és 2002 között foganatosított végrehajtó rendelkezésekben

4/ a dekrétumok és a vonatkozó SzNT-határozatoknak az érvényes szlovák alkotmánnyal való összevetése

A Beneš-dekrétumok és a vonatkozó határozatok súlyát a legtöbb szlovákiai magyar érzi, hiszen vagy közvetlenül, vagy közvetve, de mindegyikünk érintett. Magukat a dekrétumokat viszont nagyon kevesen ismerik, korrekt, szakmai elemzésükre csak elvétve került sor. Az sem került be a köztudatba, hogy a szlovákiai magyarság több mint egyharmadát ezek a dekrétumok fosztották meg vagyonától, emberi méltóságától. Éppen ezért nem lehet kérdéses, hogy valaki megnyitja-e a dekrétumok kérdéskörét, vagy sem, a hazugság és embertelenség önmagáról rántja le a leplet, s majd pőrén szégyenkezik bírái előtt. Európa nagyjai is röstellkednek, hiszen tudatosították akkori és mostani felelősségüket.

A dekrétumokkal foglalkozva nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy egy korábbi meghívásnak eleget téve májusban EP-delegáció érkezik hozzánk, alapvető feladatának tekintve a dekrétumoknak feljebb már vázolt feltételrendszer alapján való megismerését. Az EP-delegáció tagjai az MKP hivatalos álláspontját ismerik, éppen ezért a civil szervezetek képviselőitől várják a részletes, szakmailag alátámasztott információkat. Ahhoz, hogy a fogadóküldöttség érdemben megszólalhasson abból kell kiindulnia, hogy az EP képviselői teljesen járatlanok a dekrétumokat illetően. Nem ismerik a szövegeket, tehát hiteles angol és francia nyelvű fordításokat kell készíteni. Nem ismerik a szlovák jogrendet, ezért elő kell készíteni azokat a dokumentumokat, amelyek egyértleműen bizonyítják az egyes dekrétumok tudatos beépítését az érvényes szlovák jogrendbe. Nem ismerik az öszszefüggéseket a dekrétumok és a párizsi békekonferencia kitelepítésre vonatkozó dokumentumai között, különös tekintettel az amerikai (Badel-Smith tábornok) és az Egyesült Királyság (VIII. Sir Alexander) delegációvezetők hozzászólásaira. Nincsenek információik azokról a hatályos törvényekről, amelyek ma is diszkriminálják a Szlovákia területén élő nemzeti közösségeket, s melyek szellemiségében tetten érhetők az elnöki dekrétumok.

Nincs ötletem arra vonatkozólag, hogy kik lehetnének a hazai küldöttség tagjai, ugyanakkor úgy vélem, hogy a Csemadok még mindig rendelkezik akkora szellemi háttérrel és erkölcsi tartással, hogy az EP küldöttek fogadásakor kellő hitelességgel képviselje a szlovákiai magyarságot. A tárgyalócsoport másik részét äz MVSZ SZOT által delegált szakértőknek kellene alkotniuk, egyrészt, mert ők a meghívók, másrészt pedig, mert ez a szervezet akkor is megszólalt a dekrétumok ellen, amikor tájainkon mindenki mélyen hallgatott.

A felesleges konfliktusok elkerülése végett Edvar Beneš elnöki dekrétumait kizárólag szakmai szinten kellene kezelni, s olyan dokumentumokat eljuttatni a nemzetközi szervezetekhez, amelyek a hazai jog és nemzetközi jog szempontjából is helytállóak és megtámadhatatlanok. Emellett bízni kell a hitelességünkben, igazunkban, s abban, hogy a magyar politikusok támogatása nélkül a szlovák védvonal kártyavárként omlik össze.