A baszk kapcsolat

Tizenötödszörre sikerül elérnem baszk ismerősömet, egy nemzetiségi rádióállomás vezetőjét, akinél reggeltől egyfolytában csörög a telefon. Miből gondolom, hogy tudnak valamit a madridi robbantásokról? – teszi fel dühösen a kérdést, és mi tagadás, zavarba hoz vele. A baszk autonóm köztársaságban élő átlagember ugyanis épp úgy elítéli az ETA tevékenységét, mint a nagyvilág közvéleménye. Baszkföldön háromféle rendőrség ügyel a rendre. Van egyrészt a baszk hatóság, amely tartományi hatalommal bír, van aztán a Guarda Civila, azaz a hírhedt spanyol rendőrség, amelynek tagjai felülbírálhatják a baszk kollégák döntéseit, és működik egy szupertitkos állami alakulat is, amelyet kifejezetten terroristák fülön csípésére képeztek ki. Abban a hatvanezres városban, ahol az említett rádióállomás működik, állítólag háromezer titkosrendőr nyüzsög. Nem tudni, mennyien lehetnek Madridban, de ha az ETA-gyanús alakokat minden

teketória nélkül ötnapos előzetesbe vágják, igencsak profi terroristák robbanthattak. Az akciót pedig valószínűleg külföldről szervezték, mondja Odile, aki számos ETA-állásfoglalás beolvasását utasította már vissza tízéves pályafutása alatt. Vajon segíthet a baszk átlagember a terroristáknak anélkül, hogy tudatosítaná ezt? – kérdem óvatosan.

Odile erre elmondja, hogy felvett egyszer egy „alvilági kinézetű” stoppost, aki a francia határra igyekezett, és Baszkföld önállóságáról tartott neki akadémiai székfoglalót a kocsiban. A szomszédja meg a kerti fészert adta bérbe valakiknek, akik mindenféle gyanús ládákat hoztak-vittek. Kérdezősködni nem éri meg. Értem, ugye? Hát, nagyjából – mondom félénken, és a közelgő spanyolországi választásokra terelem a szót. „Aznar, az a piszok disznó maga is baszk, de letagadja a származását. Úgy viselkedik, mintha semmi köze nem lenne hozzánk” – hangzik a kritika. Nemcsak Madridban, Észak-Spanyolországban is káosz van. A határok őrizetét megerősítették. Kár, hogy nem vagy itt, láthatnád a saját szemeddel – teszi hozzá Odile. Mit mondjak, nem is olyan nagy kár...