A bankfelügyelettől a föderációig

Távoli dolognak tűnik mindez, miközben az Unió pénze az állami költségvetéshez hasonlóan a polgárok pénze, s hasonlóan, mint a kormányzatok, az uniós szervek is a másét verik el. Vagy jól, vagy – inkább – kevésbé jól.

Pedig nem árt az unió pénzügyeivel többet foglalkozni, bármennyire tűnik távolinak vagy unalmasnak a téma. Már csak ezért is, mert eközben egyre hangosabban beszélnek a kontinensen az integráció legmagasabb fokáról, a föderációról. A szó még el sem hagyta Merkel asszony száját, máris rajongói és ellenzői szólalnak meg, kialakult a barikádharc, ami ma még nem tűnik jelentősnek. Ma még nem. Eközben viszont nem lenne baj, ha sokan és sokszor tennék föl a kérdést, mi a föderáció. A Csehszlovákiát még megélt nemzedékeknek van hazai példája, tapasztalata, bár e tapasztalat birtokában is sok a ködösítés és az illúzió. A legegyszerűbb megfogalmazást még középiskolásként tanulhattuk, ha jók az emlékeink, akkor az osztrák–magyar kiegyezés kapcsán. A szövetségi államforma alapvetően közös külügy, pénzügy és hadügy (annak idején jött mindehhez az uralkodó, ezen túl vagyunk már). Ha megnézzük az „eurósítás” folyamatát, bizony az keményen a föderációhoz vezető út. Vagy hogy pontosabbak legyünk: vagy lesz közös pénzügyi politika, vagy nem lesz euró, erre ma már fogadásokat is köthetünk. Nemrég egy kommentelő a szövetségi államformát támogató írásunk után megjegyezte, hogy az államszövetségek sosem voltak természetesek, csak korbáccsal vagy tankokkal lehetett összetartani azokat. Nos, a kedves hozzászóló bizonyára a jugoszláv, a szovjet vagy akár a csehszlovák államszövetségre gondolhatott, de akkor nézzük meg, vannak-e jobbak. Pl. a belga szövetség, amelyet ugyan hol a vallonok, hol a flamandok kérdőjeleznek meg, a fenntartásához mégsem kell erőszak. Ha kellene, bizonyára nem létezne. Szövetségi állam Németország, Ausztria, a konföderatív jelleggel láttatott Svájc is. Egyiket sem a fegyveres erőszak tartja össze, Svájc esetében pedig négynyelvű szövetségről beszélhetünk. Jellemző szövetségi állam az USA – és itt tértünk vissza a cikk elejéhez, a pénzügyek fokozatos központosításához. Az USA-nak vitathatatlanul egységes pénzügyi politikája van (bár négy jegybankja van, de a FED, az FED). Ennek ellenére képzeljük el, hogy Washington bekérné a szövetségi államoktól a jövő évi költségvetési tervet a jóváhagyás előtt, majd ellenőrzésre a jóváhagyás után. Lehet tippelni, meddig maradna meg a föderáció. Az unióban ez az intézmény valószínűleg működni fog. Az egységes bankfelügyelettel együtt. A honi lakosság rengeteg amerikai filmet néz, mégis sokszor szorul magyarázatra, vajon miért van az USA-ban minden államban más büntető törvénykönyv, és mi az a szövetségi bűntény. No de hagyjuk Amerikát. Gondolkodjunk el most azon, vajon az uniós lagymatag kisebbségvédelem hogyan nézne ki, ha a kisebbségi politika vagy mondjuk a kisebbségi kultúra társfinanszírozása szövetségi jogkör lenne. Kérdezzük meg, a sok etnobizniszmen azonnal fölvágná-e az ereit, vagy éppen a kisebbségek beolvadása erősödne meg. A nemzetállam vagy az államszövetség képes-e jobban kezelni a kisebbségpolitikát? Érdemes elgondolkodni rajta, mert lehet, hogy ennek fényében érdekessé válhat a következő euroválasztás is. Merthogy – bármilyen hihetetlen – Brüsszelben már ma is választási mandátummal rendelkező emberek hoznak döntéseket. Olyanok, akiket mi küldtünk oda.