500 kilotonnás atombomba Bécsre

Amiből végül kölcsönös elrettentés lett, lehetett volna kölcsönös atomcsapás is. A tervek megvoltak. A budapesti Hadtörténeti Levéltár nemrég nyilvánosságra hozta a mindeddig több évtizedekig titkos: a Varsói Szerződés Déli Hadseregcsoportjának egy 1965-ös, szovjet-magyar közös hadgyakorlatának terveit.

Bár a „megelőző nukleáris csapás” fogalma élt a katonai vezetés „köztudatában”, többnyire mindkét oldal azt hangoztatta, hogy nem ők fogják az első csapást megtenni.

A dokumentum szerint a szocialista blokk, így a magyar tervek is csak mint válaszcsapás lépetek volna életbe, melynek lényege, hogy nekik csak válaszolniuk kell egy esetleges NATO-agresszióra. Feltételezte tehát, hogy a Szovjet érdekszféra területére atomrobbanófejet irányítottak.
A szakértők szerint a dokumentum igazi különlegessége: -amellyel most találkoznak először- a célként megjelölt nyugat-európai városok neve, és jól tükröződnek a harmadik világháborúval kapcsolatos elképzelések is

A háború modelljét a mátyásföldi laktanyában készítették Provalov vezérezredes, mint a VSZ Déli Hadseregcsoport akkori parancsnokának vezetésével, és a legfelsőbb szintű magyar katonai vezetők, valamint néhány, néven nem nevezett központi bizottsági tag részvételével. A tervezet azonban egy nukleéris összecsapásra vonatkozott. Amely annyiban nem egy valódi háborút jelent, hogy nem kísérik csapatmozgások. Azonban - függetlenül az atomcsapásoktól - a valódi csatákat hagyományosan a nagytömegű páncélos csapatok vívták volna. Melynek a fő célja az amerikaiaknak az európai kontinensről való mielőbbi kiszorítása lett volna.

Amint a fenyegetettség, illetve a megtámadás ténye nyilvánvalóvá válik, a Varsói Szerződés területéről atomrakétákat indítottak volna. A tervezett támadás első köre Ausztriára, elsősorban Bécsre és Grazra irányultak, majd két perc elteltével München, Verona, Piacenza Vicenza városaira, és más stratégiailag fontos nyugat-európai célpontokra.

A legfenyegetettebb, potenciális magyar célpontok: Budapest, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár mellett a jelentősebb ipari létesítmények voltak.
Az a dokumentumból nem derül ki egyértelműen, hogy az atomfegyvereket hordozó eszközöket pontosan honnan indították volna. De a „Kelet" első tömeges atomcsapását részletező dokumentumban azonban fény derül arra, hogy a kisebb célpontokat -így a grazi, a linzi és a klagenfurti repülőtereket, lőszerraktárakat- 20-40 kilotonnás „harcászati atomlőszerekkel" a virtuális hadműveletet végrehajtó 5. magyar hadsereg - rakétákkal is ellátott - tapolcai rakétadandárja támadta volna. Ez tehát újabb bizonyíték arra, hogy ha szovjet raktárakban is, de tároltak Magyarországon (erre alkalmas) nukleáris tölteteket.